Machu Picchu, a Titicaca to es La Paz2000. junius 28. Hajnali 4-kor ebreszto, hogy a napfelkelte mar a Machu Picchunal talaljon minket. Forro zabkasa reggelire, aztan az elemlampak fenyenel elindultunk az utolso kis turara. Sok hely van a vilagon, ahol hegyet lehet maszni, de ilyen csodalatos tura biztosan nincs tobb.
Hiszen nem csupan a termeszet gyonyoru, de a vilag egyik csodaja varja az embert az ut vegen, nem is beszelve a lelki elmenyrol, amit az ut soran latott romvarosok es a vezeto mesei jelentenek. Masiroztunk a hegyteto fele,torkunkban dobogott a szivunk, mikor latjuk mar meg a kepekrol oly jol ismert varost. Meg egy utolso, keskeny, meredek lepcsosor es elertuk a Nap Kaput. A felkelo nap fenyeben ott csillogott a volgyben elottunk az osi inka varos, Machu Picchu, a termeszetnek es az embernek ez a lelegzetelallito kozos alkotasa. Ultunk a lepcsokon es nem jutottunk szohoz. Mennyire mas igy erkezni meg valahova, mintha kiszallna az ember a buszbol. 50 kilometer gyaloglas van mogottunk. Mosolyogtunk egymasra es kattogtak a fenykepezogepek. Lesetaltunk a romokhoz, Efrain korbevezetett minket es csak meselt, meselt. A komplexumot Hiram Bingham, amerikai tortenesz fedezte fel 1911-ben. Eredetileg nem is ezt a helyet kereste, hanem Vilcabamba romjait, az inkak utolso menhelyet, ahol a legenda szerint mesebeli kincseket rejtettek el. Ezt sem a spanyolok, sem az elkovetkezo evszazadok kincsvadaszai nem talaltak meg. Bingham mar kutakodott egy ideje, amikor egy foldtulajdonos meselt neki az egyik volgyben, a suru novenyzet alatt fekvo csodalatos romokrol. Bingham helyi vezetok segitsegevel ra is bukkant az epuletekre, de sokaig ugy hitte, Vilcabambat fedezte fel. Ma mar ismert, hogy az meg melyebben rejtozik a dzsungelben, es amit Bingham talalt, az Machu Picchu. A szent varos csodalatos kornyezetbe epult - delre a Machu Picchu (oreg hegy), eszakra a Huayna Picchu (fiatal hegy) veszi korbe a volgyet, alatta pedig az Urubamba folyo kanyarog. A varos vallasi, katonai es lakocelokat szolgalt, fenykoraban ugy 1200 lakosa lehetett. Rengeteg gyonyoru epulete kozul a nap temploma az egyik legerdekesebb. Ket ablaka pontosan arra mutat, amerrol december 21-en es junius 24-en felkel a nap. Hogy tudtak megepiteni annak idejen az inkak ezeket a kobe vesett remekmuveket, amikor meg a kereket sem ismertek? Hogy tudtak idecipelni ezeket az oriasi koveket teherhordo allatok nelkul? Hogy tudtak oket femeszkozok es malter nelkul ugy egymashoz illeszteni, hogy meg ma, tobb szaz ev utan sem lehet egy penget sem a kovek koze dugni. Nem tudjuk. A csillagaszok, papok es mas tudosok kozos remekmuve ez. Nem is probalom meg leirni, mert nem lehet. Ezt a csodat nem lehet sem megmagyarazni, sem elmeselni, sem lefotozni. Orakig bolyongtuk a volgyben, Efrain csak mosolygott az oromunkon. Megpihentunk egy felreeso zugban, majd Efrain hirtelen elohuzott egy uveg pezsgot, jol felrazta, es kajanul lespriccelt mindenkit. Meg erre is volt ereje, hogy ezt vegig magaval cipelje. Nem bantuk, hiszen az a kis ragacsos pezsgo mar igazan mindegy volt, 4 napja nem mosakodtunk. Bebuszoztunk a kozeli varosba, Aqua Calientebe, ahol aranyaron adtak a pizzat, de mindegy volt, annyira jolesett. Lassan befutott a vonatunk, es felelmetes kozelharcot vivtunk, hogy felferjunk ra. Senkit nem erdekelt, hogy nekunk van jegyunk, sot helyjegyunk, a vonat mar erkezeskor tele volt, es rajtunk kivul szazak probaltak felkapaszkodni ra. Hordaraink kemenyen lokdostek a tomeget, hogy helyet szoritsanak nekunk, es sikerult is mindenkinek felpreselodni a vagonba. Ott aztan egymas hegyen-hatan ultunk es alltunk, elkepeszto tomeg volt. Leszallaskor is oroszlan modjara kezdett kuzdeni, hogy eljussunk az ajtoig, de sikerult. Masfel ora vonatozas utan buszra szalltunk, igy mentunk vissza Cuscoba, Efrain szerint ez a leggyorsabb kombinacio. Annyira kimerult voltam, hogy meg sem tudtam furodni. Borzasztoan faj a torkom, igy lenyomtam egy rakas forro teat alvas elott, aztan vegre elnyujtozhattam a jo meleg agyikoban. 2000. junius 29. Oriasi elmeny 5 nap utan forro vizben zuhanyozni. Csak folyattam magamra a vizet vagy egy fel orat, mennyei erzes volt. Reggeli a mar bevalt "all you can eat" helyen, aztan kis internetezes haza, ajandekvasarlas, koszalas a varosban. Delutan megint kitort egy fesztival a varosban, ezuttal egy katolikus hagyomany, a Corpus Christi.
Szines kavalkad a foteren, remek portrefenykepezesi lehetosegekkel, igazi Kodak Moment. Vacsora a kedvenc vegetarianus ettermunkben, ahol 2 dollar a menu: salata, leves, foetel, desszert es tea. 2000. junius 30. Egesz napos buszozas utan Punoba erkeztunk, 3900 magasra. Nagyon helyes kis szallonk van, csak epp kinkeserves felmaszni a negyedik emeletre. Errefele sincs tul sok oxigen. Az egyik lany, Kate mar napok ota folyamatosan hany, kihivtuk hozza az orvost, es kiderult, szalmonellaja van szegenynek. Kihasznalva, hogy itt a doki, en is megnezettem magam, miert nem jovok helyre oly regota, csunya torokgyulladast allapitott meg. Felirt valami antibiotikumot, iszonyu draga volt, de hat talan segit. Ma vacsora utan korai fekves volt, mindenki hulla faradt. 2000. julius 1. Gyors reggeli utan irany a kikoto, ma a Titicaca tavon hajokazunk. Ez a vilag legmagasabban fekvo hajozhato tava, 3800 meter magasan, gyonyoru sotetkek tiszta viztukorrel, hofodte hegycsucsok kozott. Nem veletlen, hogy a helyi mitologiaban is nagy szerepe van. Az inkak hite szerint ebbol a tobol emelkedett ki a napisten ket gyermeke, Manco Capac es Mama Ocllo, hogy megalapitsak az inka birodalmat. Ejszaka helyi lakosoknal fogunk aludni, bevasaroltunk hat nekik egy kis ajandekot: banant, zoldsegeket, a gyerekeknek csokit es szines ceruzakat. Kozel egyoras hajokazas utan elertuk Urost, az uszo szigetet. Minden nadbol van: a hazak, a csonakok es maga a sziget is. Az egesz lebeg a vizen, olyan rajta setalni, mint egy nagy rakas zabkasan. Erin, aki tengeribeteg, egesz rosszul lett, visszament a hajora, azt valahogy jobban birta. A sok fagyoskodas utan nem gyoztem magamba szivni a nap meleget - elnyultam a barka tetejen es csak elveztem a napot meg a nyugalmat. Tovabbi negyoranyi hajokazas utan megerkeztunk Amantani szigetere, ahol nepviseletbe oltozott vendeglatoink mar vartak minket. 2-4 fos csoportokba oszlottunk, es ki-ki elvonult a maga kis "csaladjahoz". Mi Nancyvel egy testverparhoz kerultunk, 14 eves a lany es 17 a fiu, a szulok nem voltak otthon. A lany fozott nekunk ebedet, rizst es sult krumplit - mint kesobb kiderult, majdnem mindenki ezt kapott, csak egy haznal kerult hal is az asztalra. A szobank nagyon tiszta es takaros, pedig kicsit cidriztem, hogy majd szalman alszunk es a tengerimalacok kergetoznek kozottunk, de errol szo nincs. Az ajtonk viszont talan csak 120 cm magas, mindenesetre igencsak le kell hajolni, eletemben eloszor oriasnak erzem magam a 158 cm-mel. Delutan nehanyan megmasztak a sziget legmagasabb pontjat, hogy onnan nezzek a naplementet, de nekem egy idore eleg volt a hegymaszasbol. Csak ucsorogtunk az udvaron es angolul tanitottuk a szomszed kisfiut. Mindenaron szerette volna megtanulni a szamokat egytol tizig, ugyes volt a gyerkoc. O meg enekelt nekunk egy kicsit, es elohozta a csalad feltett kincset, egy uveg Fantat. Persze mi nem ittunk belole, meghagytuk neki. Viz es villany nem leven a szigeten, gyertyafenynel ucsorogtunk a hazban sotetedes utan, majd mindenki osszegyult a falu kozossegi hazaban - latogatok es helyik vegyesen. Nagyon hangulatos volt, amikor lesetaltunk a hazhoz, a fiu pengette a gitarjat, majd a sotetbol valaszolt ra egy sip, kesobb egy dob, igy csatlakozott hozzank a zenekar. Egy hosszu asztalnal fapadkakon ulve vartuk a vacsorat. A hazigazdak remek levest foztek, majd jott a fott rizs es a krumpli masodik fogasnak. Erdekes modon mindent a ferfiak szolgaltak fel, a nok megbujtak a tuzhely korul. Aztan elkezdodott a muzsikalas, a mi vendeglato fiunk vezetesevel, o a helyi zenekar gitarosa. Az elso par notat meg ulve hallgattuk vegig, aztan a helyiek felkertek mindannyiunkat tancra es jo egy ora hosszat roptuk. Nem volt egy bonyolult koreografia: kezfogas egymassal szemben allva es elore-hatra lepegetes. Bealltak az oregek es a pici gyerekek is, ok kulonosen nagyon elveztek. Zaroakkordkent az El Condor Pasa-t jatszotta a zenekar, mindenkinek Efrain jutott eszebe - kulonosen Lindanak, aki az utolso ejszakat vele toltotte... Bucsuzas, majd hazabotorkaltunk az elemlampak fenyenel kis kuckoinkba.
2000. julius 2. Reggel a hasunkra sutott a nap, ebreszto. Reggelire mar a megszokott menu, fott rizs, sult krumpli es valami helyi fubol keszitett tea. Visszahajoztunk Punoba, majd delutan Sillustani volt a program. A csoportbol senki mast nem erdekeltek a tornyok, inkabb aludt mindenki, ugyhogy egyedul kellett nekivagnom. Sillustani tornyai (a "chullpa"k) osi temetkezesi helyek, meg az inkak elott idokbol. A tornyok aljaba kis ureget vajtak, ebbe helyeztek a halottakat. Ugy gondoltak, hogy a tornyok a falloszt jelkepezik, es mivel ezek erintkeznek az anyafolddel, a belejuk helyezett halottak ujjaszuletnek. Precizen faragott, tokeletesen illeszkedo kovekbol allnak a tornyok. Az itt elo Colla torzset az inkak hoditottak meg, lehet, hogy toluk tanultak el hires epiteszetuket. Mig a spanyol hoditok mindent leromboltak, ami az utjukba kerult, az inkak inkabb megfigyeltek, mit tudnak a meghoditott nepek. Nem veletlen, hogy annyira jok voltak epiteszetben, csillagaszatban, aranymuvessegben, stb. - ezeket mind- mind a leigazott torzsektol tanultak, akiket magukba olvasztottak. A tornyok az Ayumara to mellett allnak, festoi kornyezetben. A vezetonk szerint nem veletlen, hogy ide epitkeztek az osi indianok, az egesz terulet magneses mezo. Mutatta is az iranytujet, hogy nem mukodik (kesobb mashol viszont rendben volt). Azt is megtanultam, hogy repesztettek szet az oriasi koveket: nappal vizet csorgattak a repedesekbe, ami megfagyott ejszakara es szetrobbantotta a koveket. A kornyeken egy picike muzeum is van, nehany helyes mumiaval. Visszabuszoztam a varosba, lassan este lett, elmentunk egy pizzeriaba Nancyvel. Hozzankcsapodott Bill, a 65 eves rangidos csoporttarsunk is, aki szokas szerint folyamatosan morgott, hogy a tejeskavejat nem ugy hoztak ki, ahogy o szereti. Hol a tej keves benne, hol nem eleg meleg, hol nem eleg edes, valami baj mindig van. Azt nem tudom, hogy az ilyenek miert nem maradnak otthon. Vacsora utan beneztunk a varos ejszakai klubjaba, es ez masoknak is eszebe jutott, a fel csapat osszeverodott itt. Valami egeszen oruletes tanc indult be, hajnalig roptuk a parketten. Szoloban, parban, korben, osszekapaszkodva, faradhatatlanul. 2000. julius 3. Egy utolso hosszu buszozas, La Pazba. A Titicaca to mellett hajtottunk egesz nap, csodalatos volt a taj. Meg soha nem lattam ennyire gyonyoru melykek vizu tavat. Copacabana varosaban alltunk meg ebedelni, a helyi specialitast, pisztrangot. A varoskanak gyonyoru, mor jellegu katedralisa van, nem is lattunk meg ilyet errefele. Van itt egy fura szokas, az autokeresztelo. A templom elott felviragozott, felszalagozott autok es buszok sorakoztak. Egy papucsos ficko szep nyugodtan kisetalt a templombol es szentelt vizet lottyintett az autok kerekeire. A tulajdonosok halasan kezet raztak vele, majd mindenki pezsgot bontott, es az unneplobe oltoztetett jarganyok pezsgofurdot kaptak. Mar beesteledett, mire La Pazba ertunk. Az egyik soforunk, Ben unnepelte ma a szulinapjat, szereztunk neki tortat, es mindannyian felkoszontottuk. Utana irany a helyi gringo bar, ahol eleg sok Cuba Libr fogyott. A baros valtogatta a zeneket, de csak nem akart beindulni a tanc. Egyszercsak azonban feltette a Red Hot Chili Peppers egyik szamat, amit oly gyakran hallgattunk a buszon. Fatyolos tekintettel egymasra neztunk, pillanatok alatt egy korbe kapaszkodott a csapat, es uvoltve enekeltuk kedvenc notankat. A baros nem hitt a szemenek, es a tobbi vendeg is csak huledezett. Innentol kezdve aztan mar nem kellett tovabb biztatni minket, ment a tanci-tanci hajnalig. 2000. julius 4. Szabad nap - jegykonfirmalas, vizumintezes, penzvaltas, stb. A formasagok elintezese utan csak koszaltam a varosban. Rabukkantam a varos boszorkanypiacara is, ahol mindenfele amuletteket lehet kapni az elet dolgaira. A puma a lakas, a haz dolgaiban segit, a napocska a tanulasban, a terhes no a gyerekaldasban, a kigyo biztonsagot ad, a teknoc pedig a hosszu eletet biztositja. Vegiggondoltam a barati koron, kinek mire van szuksege es beszereztem a hozzavalokat - rajtam ne muljon. Este vacsora utan mindenki hamar nyugovora tert, holnap koran indulunk. 2000. julius 5. Vekkercsorges, taxi a repterre, irany Lima. La Pazbol nem volt jo csatlakozas hazafele, vissza kellett hat repulnom Limaba, meg igy volt a legegyszerubb. A limai repteren vagy 10-12 orat kellett volna dekkolni, bebuszoztam inkabb a varosba (ezert persze tegnap ujabb perui vizumot kellett valtani). Ajandekvasarlas, internetezes, koszalas, amolyan bucsuhangulat. 14 oras repulout Amszterdamba, ezuttal nem volt olyan szerencsem, mint idefele, amikor 4 ulesen vegignyujtozva alhattam - egy darab szabad hely nem volt, ugyhogy az egy szeken kuporogva telt az egesz ido, kiolvastam ket konyvet, mar alig lattam. Amszterdamban aztan tobzodtam a civilizacio vivmanyaiban: kezmosas meleg vizben, fogmosas csak ugy a csap alatt (nem palackos vizzel), WC papir, kezszarito, csillogo-villogo uzletek. El is vertem az osszes maradek penzem nehany CD-re. Vegul egy ropke ketoras repulout, es mar meg is erkeztem a budapesti kanikulaba. 4000 kilometert utaztunk a negy het alatt - egy idore csillapodott a kilometerhianyom. De mar tervezem a kovetkezo utat - ha minden jol megy, jovore Del-Afrika az uti cel, Namibia oriasi homokdunei. Back to the Big Picture Guide Book Back to my home page Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra Vissza a nyitooldalra |
