1997. november 19, szerda

No, ma mar megkezdodott az igazi turistaskodas. Reggel a barataim kitettek egy templom mellett, a Wat Saket (Temple of Golden Mount) toveben. Megmasztam a bejarathoz vezeto 318 lepcsot, majd fent kiderult, hogy meg minden zarva. Surgos dolgom nem leven, leultem a csucson, bamultam a kora reggeli varost es a dombra kocogokat. Aztan elsetaltam a kiralyi palotahoz, es egybol megceloztam a Wat Phra Kaew-t, a kiralyi kapolnat. A pagoda ekessege az Emerald Buddha, no meg a falakon levo festmenyek Buddha eleterol. Csupa arany, csupa csillogas, gyonyoru egy epitmeny. Kovetkezo kotelezo latvanyossag a Wat Po, a Fekvo Buddha Temploma, amely a legregebbi a varosban es a legnagyobb az egesz orszagban: 46 m hosszu es 15 m magas, csak a gyongyokkel diszitett talpa 3 m hosszu. Nem egy konnyu gyakorlat lefotozni (de persze megoldottam.-)).

E templombol indult el a taj masszazs tanitasa, igy hat kivalo alkalom volt, hogy eletemben eloszor en is kiprobaljak egy kis professzionalis masszazst. A teremben kb 20 agy volt, es teljes nagyuzem, varnom kellett. Egy 50 ev koruli fickohoz kerultem, aki igencsak kezelesbe vett, ossze-vissza hajlitgatott. Andalito zene, ventillator-zummoges, majd hirtelen egy ismeros ciripelo hang: mobiltelefon. Mind a 20 masszor egy iranyba nezett, en is a hang fele fordultam: egy racsra akasztva vagy 10-12 mobiltelefon, egymas mellett es mindenki feszulten nezi, vajon melyik szol. Borzaszto nepszeru itt a maroktelefon, talan jobban, mint otthon. Delutan elsetaltam a Khaosan Road-ra, a helyi hatizsakos centrumba, ahol a varos legolcsobb ettermei, szallasai, utazasi irodai tomorultek. Egy hihetetlenul lerobbant helyen ettem, de nagyon finom kajat, a padthai-t: sult teszta, csira, tojas, hagyma, fuszerek. A masik asztalnal ket hu-de-laza-vagyok tipusu szakadt utazo ismerkedett epp ossze. A szokasos utielmenyek kicsereleset komoly uzleti beszelgetes kovette, mert kiderult, egy uzletagban dolgoznak. A hatizsakokbol elokerultek a nevjegykartyak is - hat ilyenek a mai hippik. Besotetedett, ideje volt hazaindulni, csakhogy sehol nem talaltam a buszmegallot. Tobb szaz motor kozott kellett atvergodni az utcakon es egyre kevesbe tudtam, merre jarok. Talaltam viszont egy rendorfiut, akivel jo felorat szerencsetlenkedtunk kozos nyelvtudas hijan. Egy ido utan megunta, hogy nem tudja elmagyarazni, amit akar, ramutatott a motorja hatso ulesere, es elfurikazott a buszig. Nem semmi elmeny a bangkoki esti dugoban. Amikor a megallohoz ertunk, a busz epp indult - a kis rendorfiu sem volt rest, elevagott, es intett a vezetonek, alljon meg, mert lenne egy utas. Ekkor jott a kovetkezo gond, mert fogalmam sem volt, hol kell leszallni. Vaksotet volt, mutogattam a baratomtol kapott kis cetlit a kalauznak, o meg bologatott, ok, majd szol. Szolt is, leszalltam, es ekkor mar csak egy hatsavos uton kellett volna atmenni. Meglattam egy gyalogos feluljarot, no vegre, gondoltam. Csak azzal nem szamoltam, hogy ez meg epitkezesi terulet es a feluljaro korlatja nem keszult meg el fent- ugy ereztem magam a sotetben a szaguldo autok folott, mint valami koteltancos.

1997. november 20, csutortok

Ma kirandulas, a helyi Vista Travelnel fizettem be egy utra. Minibusszal mentunk, 10 turista 10 kulonbozo orszagbol. Elso megallonk az uszo piac lett volna, de elotte meg at kellett esni egy bevasarlocentrum meglatogatasan - a szervezett utak sajnalatos velejaroja. Az uszo piac, Damnoen Saduok viszont igazan jo fototemanak bizonyult, kis csonakokban eveznek a csatornan az arusok es mindenfele portekat arulnak a szaritott haltol a szalmakalapig. Utana ujabb bevasarlokozpont, majd a Kwai folyo hires hidja, ahol tolongtak a turistak, pedig nem is itt forgattak a hidrol szolo filmet. Azert en is atsetaltam rajta, foto, miegymas, ne erje szo a haz elejet. Aztan haza, vacsi otthon, alvas, mint a bunda.

1997, november 21, pentek

Utolso 5 oras keles, ezuttal az ifju feleseg, Phee vitt be a varoskozpontba, az irodajahoz. Megneztem Bangkok uzleti negyedet - erdekes, ahogy a nagy vallalati szekhazak, bevasarlokozpontok elott ott a kis szentely. A holgyek itt kosztumben es papucsban rohangalnak, a papucs itt olyan, mint Amerikaban a tornacipo, hogy majd lecserelik az irodaban, de az utcan nem tipegnek magassarkuban. Phee irodajatol nem messze van a Lumpini Park, ahol kora reggel rojak a koroket a kocogok es kis csoportban tancorat tartanak az idosebbek. De az igazan erdekes latvany a thaichi-t muvelo csoportok, akik a reggeli gyakorlat utan pihennek a fuvon, teaznak, cseveresznek. Mennyivel nyugisabb igy kezdeni a napot, mint kaveval es stresszel. Aztan hajokaztam egy kicsit a folyon, majd elvegyultem a kinai negyed tomegeben, ahol felelmetes a nyuzsges. Delutan meg meglatogattam az Erawan Hotel kis szentelyet, amelynek csodatevo hatalmat tulajdonitanak - az aldozatokat, ajandekokat jo szerencse kiseri majd. Szornyu kommercializalt az egesz, sok penzert lehet viragot es fustolot venni, de biztos, ami biztos, en is gyujtottam egy parat, soha nem lehet tudni... Este aztan bucsuvacsi, ahol Zoli es Phee tobbek kozott bekacombot rendeltek, es csak utolag tudtam meg, mit ettem, de akkor mar mindegy volt, tuleltem. Holnap bucsut intek ennek a nyuzsis varosnak es nyugodtabb tajakra indulok...

Next part of the Vietnam tour
Back to the Big Picture Guide Book
Back to my home page