1997, december 4, csutortok

Reggel mar 4-kor fent voltam az eso duborgesetol es felalomban annak orultem, hogy az emeleten kaptam szobat - biztos voltam benne, hogy a foldszintet mar elontotte a viz. 7-kor aztan oltozes, a csunyan nyirkos ruhakba, melyekrol eloszor le kellett razni a hangyakat, rengeteg van a szobaban. Semmi masra nem vagytam, csak egy szaraz, tiszta erzesre :-)). Isteni reggeli utan indultam busszal Hoi Anba az Open Tours irodával. A 7 oras ut nehany nevezetesseget is beiktatva 3 dollar, barati ar. Hoi An pici hely, de rendkivul baratsagos. A Le Loi utca egyik hazaban meg lehet nezni, hogy keszul a selyem - a selyemhernyoktol a szovesig mindent megmutatnak egy helyen. Amikor besotetedett, kineztem egy szimpatikus ettermet vacsizni, ahol gyorsan osszeismerkedtem par turistaval. Az egyik egy kanadai nyugdijas holgy volt, Pat, nagyon szimpatikus teremtes.

1997, december 5, pentek

Reggel koran keltem, kisetaltam a piacra. Hoi An engem is elbuvolt, mint minden utazot, aki erre jart. Nyugodt, baratsagos kisvaros, ahol par ora alatt szinte mindenki ismeros. A fo attrakcio azonban a ruhavarratas - tobben is figyelmeztettek, hogy be fogok indulni es nekiallok mindent varratni, de en legyintettem, hogy ugyan mar, en bizony nem. De lehetetlen ellenallni. Szinte minden masodik haz egy szabaszmuhely. Az ember besetal, kivalaszt egy anyagot a szebbnel szebb selymek kozul, kinez egy fazont valami divatlapbol es par ora alatt proba nelkul kesz is a ruha - potom arakon. Eloszor csak egy bluzt rendeltem, aztan egy kosztumot, de egyre inkabb raereztem a dolog izere, es mint aki megkergult, egymas utan adtam le a rendeleseket. Aztan talalkoztam Pat-tel, bereltunk ket bicajt es irany a tengerpart. Rajtunk kivul sehol senki, csak par ananaszarus kisgyerek, barsonyos meleg viz es hosszu-hosszu homokos part. Mint a meseben. Uszni ugyan nem lehetett, mert nagyon erosek a hullamok, de mint egy gyerek, csak ugrandoztam a hullamok kozt, nagyon elveztem. Mikor megeheztunk, visszatekertunk a varosba es a hely specialitasat, a Cao Lao-t rendeltuk az erre szakosodott Cao Lao Cafe-ban. Kulinaris elvezet. Aztan delutan ujra bicajozas, ezuttal egyedul, a kameraval, a varoson kisse kivul. Egy ido utan elfogyott a koves ut, es a homokban rajottem, ez a kolcson jarmu bizony nem olyan, mint az otthoni mountain bike-om, vissza kellett fordulni. Este elmentem a kesz ruhakert, es ujabbakat rendeltem holnap reggelre, mar megszunt bennem a tiltakozo hang - ahogy Pat mondja: "You just get sucked in".

1997, december 6, szombat

Bucsu Hoi Antol. A merleg: egy fekete kasmirkosztum, egy selyemnadrag, egy vaszonnadrag, negy bluz, egy nyari szoknya es ket nyari selyemruha. Mindez 96 dollarert es tokeletesen megvarrva, mintha ramontottek volna. Felelmetes. Del korul taxi Danangba, es onnan rovid repulout Saigonba. Kb ilyen lehet, mikor a mennyorszagbol lekuldik az embert a pokolba. A baratsagos, kedves Hoi An utan Saigon. Eso, a forrosagtol parolgo aszfalt, szmog, dudalas, motorosok ezrei, kosz mindenutt. A Hoi An-i szallodaban dolgozo egyik lany megadta a saigoni nenikejenek a cimet, az o szallodajaban lakom most. Mint az elso magyar vendeget, kulonos szeretettel vesz korul az egesz csalad. 10 dollar volt a sima szoba es 15 a legkondis. Vilageletemben utaltam a legkondit, nehogy mar fizessek erte, igy az olcsobb szobat kertem. Par perc mulva csuromvizesen kertem oket, hadd csereljem el a legkondisra - elviselhetetlen a hoseg es a paratartalom. A 4. emeleten lakom, lift persze nincs, igy a kimaradt stepaerobics orakat ezuttal potolom. Ket napom lesz itt, de mivel a varos maga nem ragadott meg, mind a ket napra befizettem egy-egy kirandulasra. A kis kavehazak szerveznek turakat, kozulok a legismertebb a Sinh Cafe, en is veluk megyek majd.

1997, december 7, vasarnap

Reggel friss cipo, szamocalekvar, forro kave a csaladtol, aztan elballagtam a Sinh Cafehoz, indul a tura. Elso allomas a Caodai vallas kozpontja volt Tay Ninh-ben. Ez egy eleg furcsa, viszonylag uj vallas, a 20-as evekben alapitottak. A keresztenyseg, a buddhizmus, a taoizmus, a konfucianizmus es vilagi eszmek otvozete. Szentjek kozott megtalalhato Descartes, Victor Hugo, Shakespeare, Pasteur es Lenin. Ahogy elneztem oket, Mickey Mouse is hamarosan felkerul a listara. Mar elnezest. De annyira hamisnak tunt nekem. Hat orankent osszegyulnek, es mi epp kifogtuk a deli imat. A rendkivul szines, diszes templomban katonas rendben sorakoznak fel a feher ruhaba oltozott hivek, bal oldalon az asszonyok, jobb oldalon a ferfiak. A szertartas csupan eneklesbol all, fel oran keresztul ugyanaz a dallam. Fotogen latvany, de tenyleg show jellegu.

Delutan egy egeszen mas jellegu program - a vietcongok altal epitett alagutrendszert neztuk meg. 200 km-es hosszusagban, tobb szinten astak ala - a szo szoros ertelmeben -a del-vietnami rendszert. Az egyik kis szakaszt a turistak kedveert negyszeresere bovitettek, oda maszhattunk le, de igy is szornyu klausztrofobias lett mindenki. Alig 100 metert kusztunk a fold alatt, de csuromvizesen, koszosan, remulten jottunk a felszinre, brrr, szornyu volt. Egy oriasi kokuszdio tejevel oltottam a szomjam, aztan vissza Saigonba. Cuc asszony fenseges csirkelevest fozott nekem. A fiaival neztem egy darabig a spanyol-brazil kispalyas focimeccset, aztan beszedultem az agyba.

1997. december 8, hetfo

Meg egy kirandulas Saigonbol, ezuttal a Mekong Deltahoz. Ket szuper idegenvezetot fogtunk ki, sok erdekeset meseltek utkozben. Pl. hogy Saigonban 2 millio motor van. Muszaj egy motor, ha az ember baratnot akar - mondta Thong - tudjatok: "no money, no honey". Kb 3 oras buszozas utan megerkeztunk Mytho-ba, ahol kis hajokra szalltunk, es eveztunk a csatornakon. Igazan romantikus hely, osszehajolnak a kokuszpalmak a keskeny csatornak felett, gyonyoru novenyek, csend mindenutt. Kikotottunk egy mehfarm mellett, ahol megkostoltuk a mezbort es az ujjunkat a kaptarba nyomva egeszen friss mezet nyalogattunk. Majd meglatogattunk egy csaladi vallakozast, ahol kokuszdiobol keszulnek mindenfele edessegek, itt is kostolo, megint ivas (bananfabol keszult bor), majd vissza Saigonba.

1997. december 9, kedd

Pakolas, bucsuzas Cuc asszonytol es fiaitol, majd repulovel Phnom Penhbe. Itt Janos egy ismerose vart, aki korbevitt a varosban, megneztuk az Ezust Pagodat. Epp ebedszunet volt, de manapsag oly ritka vendeg a turista Kambodzsaban, hogy rogton kinyitottak a kedvemert. Vegre senki nem maszott bele a fotokba. De nem volt sok ido bameszkodni, indultam tovabb egy masik kis repulovel Siem Reapba. Talaltam egy jo kis szallot es az elkovetkezo ket napra felbereltem egy idegenvezetot, egy helyi sracot motorral, aki korbevisz majd Angkor templomai korul. Megbeszeluk a programot, kialkudtuk az arat, aztan elvitt a srac vacsizni a piacra. Minden mas turista az ettermekben volt, de a fiu kozolte, hogy az nagyon draga, akar 2 dollar is lehet egy vacsi, egyek inkabb a piacon. Nem mertem tiltakozni, nehogy megbantsam, hogy azert az nekem nem olyan sok penz, igy lesz, ami lesz, lenyomtam egy kofanal egy husos-babos-csilis valamit, nem is volt rossz.

Next part of the Vietnam tour
Back to the Big Picture Guide Book
Back to my home page