Látogatás egy maszáj faluba1996. október 21., hétfő Hajnalban hideg zuhany, sátorbontás, tea. John persze ott integetett álmos szemekkel a busz mellett, mikor kifordultunk az útra. Még el sem indultunk, de már változott az eredeti program. Mégse megyünk át Tanzániába, mert tegnap este a sofőrünk megismerkedett egy Paul nevű fickóval, aki egy maszáj falu vezetője és meghívott minket. És ilyet ugye nem lehet kihagyni. Paul külföldön tanult, tud angolul és az a rögeszméje, hogy milyen jó az, ha a népek megismerik egymást. Megérkeztünk a faluba, felvertük a sátrakat, főztünk ebédet, és hallgattuk Paul rendkívül érdekes kiselőadását. A maszáj az egyik legkisebb törzs Kenyában, úgy 400 éve érkeztek Etiópiából. Az ősüknek 46 felesége volt, ebből származik a 46 csoport. Mindegyiknek van egy jele, ami pl. a teheneken is rajta van, hogy tudják, kihez tartoznak.
A gyerekek úgy 5 éves koruktól a tehenekre vigyáznak, majd a lányok 9-10 éves koruktól a háztartásban segítenek. A fiúknál 15-17 éves korban kerül sor a harcossá avatásra. A ceremónia része a körülmetélés, és az ünnepségre nagy tömeg gyűlik össze. Ilyen csak 7 évente van, mert ennyi időnként cserélődnek a harcosok. A harcosok fő feladata a tehenek őrzése, és más törzsektől tehenek zsákmányolása. Paul nevetve mesélte, hogy a múltkor véletlenül az elnöktől loptak el pár tehenet - aztán 200 kilométert futottak az üldözők elől. Vadállatokra is vadásznak, de nem esznek vadhúst, csak a bőrét használják fel. A táplálékuk a tehéntejjel kevert vér, amit egy kalabasz nevű tökformában kevernek össze. Ezt egészítik ki időnként gyümölccsel, zöldséggel, de soha nem keverik hússal. Húst csak a nagyobb ünnepeken esznek. A férfiak a harcosidejük "leszolgálása" után nősülhetnek. A feleségért tehénnel kell fizetni, így sokszor csak idősebb korukban tehetik meg, hogy megházasodjanak. Az ő apja pl. nemrég, 79 éves korában vett el egy 20 éves lányt. Ilyenkor viszont gyakran már nem tudnak sokat nyújtani szexuálisan, így a fiatal lányok a fiatal harcos fiúkkal kacérkodnak. A fiúk az ünnepek alatt táncokkal hívják fel magukra a figyelmet, és akkor alakulnak ki a párok. Az este beálltával a fiú meglátogatja a lányt. Ha az idős férj rajtakapja őket, 2 tehenet kell fizetni a fiúnak vagy a családjának. A lányokat is körülmetéléssel avatják asszonyokká kamaszkorukban. A férfiaknak több feleségük is lehet. Ha az egyiknek gyereke születik, 24 teleholdat kell várni, míg újra együtt alhat azzal az asszonnyal. Válás nincs, a házastársak közti konfliktusokat végső esetben az öregek tanácsa elé viszik, amely megbünteti a hibás felet. Iskolába csak mostanában kezdenek járni a gyerekek, és egy családból csak egy. Semmilyen orvosságot nem hajlandók használni, csak gyógynövényeket. Paul ezután részletesen elmesélte, hogy zajlik egy ünnepség, és különösen részletesen magyarázta a körülmetélés menetét - szegény fiúk a csoportunkban halálsápadtan figyeltek... Paul azt is elmondta, hogy nagyon megvetik azokat, akik nem tartják be a tradíciókat. Elrettentő példaként említette a fiúkat, akik az előző napi ünnepségen táncoltak Nairobiban. Mivel már nem voltak harcosok, nem lett volna szabad nekik azokban a ruhákban táncolni. Délután aztán megjöttek az "echte" harcosok. Lenyűgözve néztem őket: vagy 2 m magasak, rendkívül vékonyak, erősek, és valahogy olyan kecses mozdulattal támaszkodnak a botjukra. Elvittek minket egy hegyre "sétálni". Őrült tempót diktáltak, most már el tudtam képzelni róluk, hogy 200 kilométert lazán lefutnak. Útközben egy nagy tövis a szandálomat átfúrva beleállt a talpamba, de nyavalyogni nem volt idő, csak kihúzni. A seb egyből tele lett a vörös homokkal, és csak reménykedni tudtam, nem fertőződik el. Rohanás tovább. Végre megérkeztünk a dombtetőre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környékre. A harcos fiúkkal egy szót sem tudtunk beszélni, csak kölcsönösen kíváncsian méregettük egymást. Este vacsorafőzés, aztán újra jöttek a fiúk, ezúttal kipingálva, ünneplő ruhában. Nagy tüzet raktunk, és a fiúk táncbemutatót tartottak. Két fő táncuk van: az egyikben csak egyhelyben toporognak, és miközben egyikük fennhangon meséli történeteiket, a többiek meg csak zümmögnek. A másik tánc pedig az ugrálós, amikor mindannyian énekelnek hőstettekről, amik Paul szerint mindig egy kicsit túlzottak. Ez az a tánc, amivel a lányokat bűvölik. Az ének közben egyesével vagy párosával egyhelyben magasra ugranak, és persze az a lényeg, hogy minél magasabbra. A hosszú, erős lábukkal félelmetes magasra ugrottak, csak bámultunk. Borzongott a hátam, ahogy a tűz
körül ugráló piros ruhás gyönyörű fiúkat néztük - annyira varázslatos volt az egész. Jó egy óra múlva Paul kitalálta, próbáljuk meg mi is az ugrálást, de persze irtó bénák voltunk a maszájok mellett. Mindenesetre ők is, mi is jól mulattunk. Búcsúzáskor Paul megjegyezte, hogy ha éjszaka furcsa zajokat hallunk, az lehet, hogy oroszlán. Elég sok van a környéken, így ne nagyon mászkáljunk el messzire. A sátraknál viszont éjjel őrt álltak a fiúk, így nyugodtan aludtam el: Afrika legrettegettebb harcosai vigyázták álmomat. 1996. október 22., kedd Reggel megint korai kelés, a fiúk vadászni tanítottak minket. Paul fordított, melyik harceszköz mire jó, és megpróbálkoztunk a lándzsadobálással. Eléggé vigyázni kell, mert mindkét vége éles, így ha túl közel tartja az ember a kezét a fejéhez, akkor az elszálló penge könnyen lenyisszantja a fülét. A fiúk megint jót szerencsétlenkedtek, mi lányok meg csak mosolyogtunk rajtuk, nem is mertük kézbe venni a veszélyes szerszámokat. Paul aztán a saját "házába" is meghívott minket, ami alig egy méter magas viskó, tehéntrágyából. Kétrét görnyedve néztünk körül a "nappaliban", amiben a tűzhely is volt, és a 3 kis hálókuckóban. Megismerkedtünk a családjával is, aztán érzékeny búcsú, most már tényleg irány Tanzánia. Egy szuper sátorhelyen szálltunk meg, van zuhany (persze jéghideg), bár, minden. A csapat legszimpatikusabb figurájával beszélgettem egész este, James, 30 éves fickó Cambridge-ből. Zenéről, könyvekről, és a kedvenc hobbijáról, ami egy táncfajta - 5 ritmus a neve (flowing, staccato, chaos, lyrical, still). Gyakorlati bemutatót is tartott, aztán alvás. Next part of The shit and drips tour Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Kelet-Afrika következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
