Párizs1987. augusztus 19, szerda Muzli, cornflake, meg mindig nem unjuk, otthon ugysincs ilyesmi. Brigitte papaja az Eiffel toronyig furikazott minket reggel, ami meg zarva volt. Igy a Notre Dame-mal inditottuk a varosnezest. A kecses angliai katedralisok utan kicsit zomoknek tunt, de azert gyonyoru. A hatast ugyan rontotta, hogy mozdulni is alig lehetett a turistacsoportoktol. Innen a Pompidou center-hez mentunk, csupa cso, vas, huzal, modern szorakoztatocentrum. A Modern Muveszetek Muzeumaban jonehany erdekes dolgot lattunk, Picasso, Matisse, es egyeb modern kepeket, szobrokat. Kulon elmeny volt a mosdo, ahol percekig kutattam, hol a fenebe lehet lehuzni. Feladvan a kuzdelmet, kisetaltam az ajton, es lam, az ajtonyilas mukodtette a lehuzot. Nocsak. Aztan jott a kezmosas, az sem konnyen, nem tudtam, hol nyissam ki a csapot. Masok is szerencsetlenkedtek, amig be nem jott egy beavatott, aki tudta, hogy csak a csap melletti falhoz kell hozzaerni, es maris zubog a viz. Mint egy elvarazsolt kastely. Vissza az Eiffel toronyhoz, vegigalltuk az egyoras sort a tuzo napon, megvettuk a meregdraga jegyet, 42 frank volt, aztan ujra vartunk a liftre.
A kilatas tenyleg szep, meg az erzes is jo, hogy itt lehet az ember, de nagyon nem birom a folyamatos tulekedest es varakozast, ami ebben a varosban van. Kora este elegunk is lett az egeszbol, hazamentunk, Brigitte remek vacsorat fozott, csirkecomb parolt zoldbabbal. Aztan igazi francia csemegek: bagett, sajt es bor. 1987. augusztus 20, csutortok A Champ Elyseen setalva indult a nap, de hamar rajottunk, a mi penztarcankkal itt nincs sok keresnivalonk. Az avenue vegen lefotoztuk a diadalivet, majd seta tovabb a Concorde-n levo obeliszkhez, innen pedig a Musee d'Orsay-ba. Vagy masfel orat toltottunk itt, legjobban az impresszionalistak tetszettek, foleg Monet, de jopofak a regi butorok es a makettek is. Ebedre vettunk Salade Nicosiat, az utikonyv szerint minden turista ezt eszik. Egyebkent is ugy erezzuk itt magunkat, mint a robotturistak, csak megyunk egyik helyrol a masikra, de nincs bennunk az a folyamatos ujjongas es lelkesedes, mint Angliaban es Skociaban volt. Talan a hoseg, talan a tomeg, talan a kevesbe baratsagos emberek, nem tudom. Ebed utan a Louvreban mar helybol elrontottak a kedvunket azzal, hogy nem vettek be a hatizsakunkat a ruhatarba, igy cipelhettuk vegig a termeken. A gorog szobrok azert ugy-ahogy megvigasztaltak. Gyonyoruek. Foleg itt tanyaztam, de azert megneztem a kotelezo latnivalokat, a Miloi Venuszt, a Mona Lisat es Michalengelo hires szobrait is. A Louvre utan elmentunk a bohemnegyedbe bohemeket nezni, de nem lattunk egyet sem, biztosan csak este jonnek elo. Hazafele szokas szerint potyazni igyekeztunk a metron, de azon az allomason nem lehetett atbujni a korlat alatt. Egy teljesen idegen felajanlotta, bujjak at mogotte, egy jeggyel szorosan egymas mogott ugyanis ketten is at lehet menni, rendes volt. Este Brigitte egy baratjanal mulattuk az idot, kaptunk sutit es kolat, jol elbeszelgettunk. 1987. augusztus 21, pentek Adtunk egymasnak egy szabadnapot Evaval, ma kulon koszaltunk, ne unjuk meg egymast. En a Montmare fele vettem az iranyt, megnezni a kora reggeli varost, vegre csend es nyugalom volt.
Ultem a Sacre Coeur lepcsojen, majd vegighallgattam franciaul egy miset. Ugyan egy szot sem ertettem, de szep volt a hangulata. Majd irany a Les Halles, egy hatalmas modern epitmeny, tele uzletekkel, ettermekkel, szokokuttal, majd a Pompidou fele setaltam. Itt remek hangulat fogadott, a ter kulonfele sarkaiban produkaltak magukat emberek, bohocok, portrefestok es zeneszek. Elsetaltam az Opera epuletehez is, ott epp egy tuntetes kezdodott. Onkentelenul behuztam a nyakam, hogy micsoda botrany lesz. De nem. Egy teherautobol hangfalakat, transzparenseket pakoltak le, roplapokat, csakokat, jelvenyeket, matricakat osztottak, beszelgettek, ettek-ittak az emberek, a rendorok meg mindezt nyugodtan neztek. Sot, ok tereltek el az autoforgalmat. Elkepeszto. Vissza a Montmare-ra, ahol mar nyuzsgott az elet, nehany fiatal a templom lepcsojen Simon es Garfunkel dalokat enekelt.
Kicsit arrebb festok tanyaztak, nehanyuk hihetetlen elethu portrekat keszitett, bamultak oket vagy egy ora hosszat. Egy portre 500 frank, nekem meg osszvissz csak haromszaz van. Este talalkoztunk Evaval, o egy bangladesi sraccal toltotte az idot, amikor kulon valunk, o allandoan ismerkedik es meg happeningekbe keveredek. Este ugy terveztuk, hogy tovabballunk Madrid fele, de kiderult, hogy egy nagy buliba hivatalos Brigitte es elvinne minket, ugyhogy maradunk meg egy napot. 1987. augusztus 22, szombat Huh, micsoda buli volt. A hepaj este tiz fele kezdodott, volt vagy nyolcvan ember, amcsik, nemetek, osztrakok, hollandok, franciak. Egy Pierre nevu parizsi fiuval beszelgettunk, tancoltunk reggel nyolcig, kedves, vidam fiu volt. Amig lassut tancoltunk, vegig duruzsolt a fulembe, egy szot sem ertettem, felolem akar mosopor reklamokat is idezhetett, de nagyon kellemes volt, a legszebb nyelv a francia. Meg is vettem itt a Kis Herceget, es eldontottem, otthon nekiesek a franciatanulasnak es elolvasom eredeti nyelven. Hajnal fele a kertben tuzijatek is volt, itt ilyen egy szulinapi buli, nem semmi. A szines nemzetisegi osszetetel annak koszonheto, hogy az unnepelt egy AIESEC-es volt, es egy csomo Parizsban dolgozo gyakornokot elhivott. Reggel hoztak peksutemenyeket, foztek kavet, majd hazavittek minket kocsival. Reggel kilentol este hatig aludtunk, mintha januar elseje lenne. Furdes, kaja, aztan gyorsan ki a palyaudvarra, megyunk Madridba. Szokas szerint futva ertuk el a vonatot. Next part of the UK-Paris-Madrid tour Back to the Big Picture Guide Book Back to my home page Nagy-Britannia-Párizs-Madrid következo része Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra Vissza a nyitooldalra |
