Királyi masszázs2002. június 13. Soha rosszabbul ne induljon a nap: reggel hatkor már motoros kenukkal szeltük a vizet, hogy meglessük a játszadozó delfineket. Egy darabig reménytelennek tűnt a dolog, csak egymást fotózgattuk, de egyszer csak felbukkant néhány. Az igazi öröm persze az volt, amikor kiugráltak a vízből, volt, hogy egyszerre hárman, csak sikongattam a gyönyörűségtől. Mennyire más így élőben látni ezt, mint filmeken. A fotózás viszont lehetetlen volt, ennyire jó reflexem még nekem sincs. Delfinnéző után kiadós reggeli, aztán sétafika a városban. Alig egy tucat turista van rajtunk kívül, el nem tudom képzelni, miből él ez a rengeteg szuvenír-árus. Még egy gyors mártózás a vízben, aztán indultunk tovább Ubudba. Útközben megálltunk kicsit nézelődni pár helyen: elsőként az Alun Danu Batur templomot, mely a Gunung Batur vulkánra néz. Maga a templom nem volt annyira érdekes, de a kilátás igazán pazar. Aztán a Tirta Empul templomot néztük meg, mely egy 962-ben felfedezett, mágikus erejűnek tartott forrás mellett épült. Jónéhány helyi zarándokot láttunk, amint épp az arcukra paskolták a vizet, sőt, voltak, akik teljesen megmártóztak a vízben, nyilván ez utóbbiaknak több bűnt kellett lemosni magukról.
Képeslapnak is beillő rizsföldek között kanyarogva elértük Ubud városát, ahol egy igazán remek kis szállodában lakunk, a Pande Permai Bungalows nevű helyen, a Monkey Forest utcában. Este Steve-vel sétáltunk egy jót, majd a Bumbu étteremben vacsoráztunk, indiai vegetáriánus tálat, fincsi volt. Pár háznyira innen, az Ubud palotában épp táncelőadás zajlott, és az onnan kiszűrődő zene kellemes aláfestést adott a vacsoránknak. 2002. június 14. A friss reggeli napfényben a kecses fiatal lányok elhelyezték az úszómedence mellett és a lépcsők aljában az áldozatokat (rizs, virágszirom, füstölő), majd kezdődhetett a reggeli. Bundáskenyér, vagy ahogy az étlapon szokott szerepelni, french toast, legkedvencebb reggelim. Utolsó közös program a csoporttal, néhány órás kirándulás a környéken. Először Pejeng faluban álltunk meg, ahol a Penataran Sasih templom érdekessége egy két méter magas bronz dob, a Moon of Pejeng, mely a világ legnagyobb egy darabból álló ilyen dobja. Ahogy sétáltunk vissza a buszhoz, összefutott a vezetőnk egy ismerősével, aki rögtön meghívta a csapatot egy közeli ház udvarán rendezett esküvőbe. Én nem tudom, mit szólnék, ha életem remélhetőleg majd legszebb napján, az esküvőmön besétálna egy tucat sortnadrágos turista, és össze-vissza kattognának a fényképezőgépükkel, de ezek a végtelenül kedves helyiek mosolyogva fogadtak minket. Balin az esküvő pontosan meghatározott szertartás szerint, egész nap zajlik, minden mozdulatnak évszázados hagyományai vannak.
A fiatal párnak néhány idősebb asszonyság adta az instrukciókat, mi mindent kell csinálniuk eljövendő boldogságuk érdekében. A vőlegény seprűvel kergette a feleséget, aztán egy nagy levelet szurkált át tőrrel, átbújt egy kifeszített madzag alatt, stb, stb - megannyi mozdulat, aminek mind megvan a maga jelentősége a helyi hitvilág szerint. Az egész napos szertartásból csak egy órácskányit láttunk, nagyon érdekes volt. A fiatal pár gyönyörű ruhában volt, akárcsak a vendégsereg. Elbúcsúztunk, és a Goa Gajah-hoz, azaz az Elefántbarlanghoz hajtottunk. Itt soha az életben nem járt elefánt, csak a barlang nyílása egy nagy szájhoz hasonlít, innen az elnevezés. A barlangban néhány régi szobor van, de inkább a környék a szép látnivaló. Ubudba visszatérve kukoricalevest és halat ebédeltünk. Mind Jáván, mind Balin könnyen lehet nagyon finom, olcsó ételeket találni, ha más nem, de sült tészta tojással, zöldséggel, csirkével (bakmi goreng) mindenhol van , vagy sült rizs ugyanígy (nasi goreng). Nagyon finomak a frissen csavart gyümölcslevek is, a kedvencem a dinnyelé, rendkívül frissítő ital. Vettünk töktortát is, ezt hazavittük a szállóba és a medence szélén napozva nassoltunk, így kell élni. Este elmentünk Ubud egyik legjobb masszázs-szalonjába, ez a Zen Body Holiday. Már tegnap bejelentkeztünk itt egy kétszemélyes 17. századi jávai királyi kezelésre. Bevezettek minket egy kis szobába, ahol lezuhanyoztunk, és elnyúltunk a két ágyon. A szobában volt még egy hatalmas kád, Buddha szobor, füstölők, halk zene, és csodálatos kilátás egy kertre az óriási nyitott ablakon át. Bejött két hölgy és egy jó órán keresztül dögönyöztek minket, bár korántsem olyan jól, mint az asszonyság a lovinai strandon. Finom aromaolajat használtak, amit mi választhattunk ki, narancsos-fahéjast kértünk. A masszázs után jött a testradír kurkuma, rizspor és szantálfa keverékkel, majd joghurttal mosták le a mérgeket a bőrünkről. Ekkor már tocsogtunk az ágyon, jöhetett az újabb zuhanyozás. Eddigre megtelt az óriási kád vízzel, amit teleszórtak nekünk rózsaszirmokkal. Beültünk, ők kimentek, lekapcsolták a villanyt, így ott maradtunk mécsesek fényében a rózsás kádban. Kaptunk még egy kis gyömbérteát és gyümölcsöket, így pihentünk egy félórácskát a vízben. Mindez a bő kétórás kényeztetés kb. 25 dollár fejenként de ennél jobban még nem költöttem el ennyi pénzt. Kellemesen felfrissülve csatlakoztunk a csoporthoz a búcsúvacsorára a Pesto étterembe, raviolit ettem, ebben sem kellett csalódnom. 2002. június 15. Ma már szabadprogram, Anthonyval és Helennel béreltünk négyesben egy kocsit sofőrrel és egy nagyot kirándultunk a szigeten. Egy irtó helyes kis faluban, Bangliban álltunk meg először, ahol a nyílegyenes utcákon takaros kis házak sorakoztak. A helyiek be-beinvitáltak minket a portájukra, szívesen megmutatták hogyan élnek. Afféle skanzenszerű település, ahol laknak is, de egyúttal turistalátványosság. Az udvarokon mindenhol volt egy hosszúkás, kivájt belsejű fadarab fellógatva valamelyik épület sarkára: ez a kulkul. Egy pálcával ütögetve különféle ritmusokat jelzést tudnak adni a lakók a falu népének, ha betegség, haláleset vagy éppen esküvő van a házban. Balin egyébként nagyon erős a szolidaritás a falvak népe között: ha valaki házasodik vagy beteg, az emberek mind adakoznak lehetőségük szerint. A házakat is kalákában építik, de aki nem ér rá, az is hoz néhány gerendát vagy pár tucat téglát. Utunk során a következő megálló Pura Kehen volt, a Bangli királyság temploma. Jópár széles lépcső vitt fel a fantasztikusan díszített főbejáratig. Az első udvaron egy 600 éves fügefa állt, ez más templomudvarokon is jellemző, csak nem mindenhol ilyen nagy és öreg kivitelben. A templom falait szokatlan módon kínai porcelántányérok díszítették. A belső udvaron a 11 tetős szentély körül kisebb, Hindu isteneknek emelt szentélyek álltak. Ide is, mint minden templomba, csak sarongban lehetett belépni, fiúknak is. Nagyon helyesen mutattak a srácok a hosszú szoknyákban. Akinél nincs sarong, az bérelhet pár rúpiáért a helyi árusoktól. A szoknyán kívül legtöbb helyen egy selyemsálat is az ember dereka köré csavarnak, ez a salendong. Volt olyan templom is, ahol férfiaknak megengedett volt a nadrág, eltekintettek a sarongtól, de a salendongot a derekukra kellett kötni. Érdekes még a templomi etikettel kapcsolatban, hogy menstruáló és terhes nők nem léphetnek a templomok területére, ők ugyanis tisztátalannak számítanak. Ugyancsak tiltott hely a templom nyílt sebbel rendelkezőknek és hamvasztási szertartásra készülő gyászolóknak. A gyönyörű templom körbejárása után Tirta Gangga falu felé autóztunk, egészen a sziget keleti partjára, mert az útikönyv szerint itt vannak a képeslapokon látható teraszos rizsföldek. Sajnos ezek a borús idő miatt nem voltak igazán fotogének. Igazándiból ellenfényben lenne jó ilyeneket fotózni, nekünk pedig semmilyen napfény sem volt. Apropó, rizs. Jó régen néhány farmer megígérte az isteneknek, hogy ha jó rizstermés lesz, feláldoznak egy disznót. Abban az évben remek termésük volt, de nem találtak egy malacot sem. Kínjukban megszületett a mentő ötlet: mivel az ígéret úgy szólt, hogy betakarítás után lesz az áldozat, folyamatosan kell a rizst termeszteni, hogy mindig legyen soron következő betakarítás. Azóta Balin mindig elvetnek egy kis mezőnyi rizst, mielőtt betakarítják a másikat. Elautóztunk még Amlapura faluba, ahol egy régi palotát néztünk meg, helyes kis teraszokkal, udvarral. A kertben épp kakasviadalra készültek, ez Bali-szerte népszerű időtöltés és a templomi szertartások elengedhetetlen műsora. Áldozat, sport és fogadójáték egyben, bár a mi felfogásunk szerint elég brutális hobbi. A férfiak a viadalig szenvedélyesen babusgatják imádott kedvenc kakasukat, útszéli kalitkákban tartják őket, hogy ne unatkozzanak. A harc előtt egyik lábukra apró, de halálos sebet ejtő apró fémtőrt erősítenek. Rövid heccelés után egymásnak eresztik a két jószágot, és általában pillanatok alatt eldől, melyik a nyertes. A legyilkolt kakast a nyertes állat gazdája viheti haza ebédre. Amlapura után még egy faluban megálltunk, Tengananban. A Lonely Planet nagyon kívánatosan írta le ezt a települést, ehhez képest elég nagy csalódás volt, kommersz üzletek sorozata. Gyors furikázás haza, épp időben, az Anglia-Dánia meccs kezdetére, amit az útitársak nagy örömére Anglia nyert 3-0-ra. Next part of Java and Bali Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Java és Bali következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
