Bagan2006. december 3, vasárnap 3/4 5-kor keltünk, mert hatkor már be kellett csekkolni a hajónkra. Az Irrawady folyón hajózunk Bagan felé. A folyón, ahol Rejtő néhány örök klasszikusa játszódik - el is hoztam magammal az egyiket, az Elveszett Cirkálót, kifejezetten azért, hogy itt olvassam újra. Mivel nem akartam a szép antikvár könyvemet elhozni, direkt erre a célra vettem egy olcsó mai kiadást, gondolván, majd itt találok neki új gazdát. Bár nem reménykedhettem abban, hogy találkozok magyarokkal, egy egész csoport volt a hajón, a Kolumbusz gimnázium diákjai, így mikor végeztem, volt kire hagyni a könyvet.
Baganban Nyaung U városkában lakunk, a Greenwich Hotelben, hangulatos nagy szobákban. Az utcánkban van fél tucat étterem és néhány internetező - a turizmus tökéletes fejlődési pontján vagyunk, amikor már van némi infrastruktúra, de nincs tömeg; pont az ilyen kis hátizsákos centrumok az utazások nagy élményei. Nagyon fáj a torkom, úgy látszik, egyik utazáson sem úszom meg ezt a betegséget. Este nem is mentem sehova, alvás. 2006. december 4, hétfő Ma bicajokkal indultunk el felfedezni Bagan 3000 temploma közül egy tucatot.
Nem éppen a legjobb fájó torokkal, köhögve és lázasan homokos talajon bicajozni, de ha muszáj, hát muszáj. Az 1057 és 1287 között épült templomok 42 km2 területen helyezkednek el, ez az óriási templomgyűjtemény talán csak Angkorhoz hasonlítható. Olyan, mintha Európa összes katedrálisát összegyűjtenék Manhattan szigetére.
A templomok egy része (a koraiak) kisebbek, belül sötétebbek voltak, de ezekben találhatóak a csodálatos falfestmények. Az újabbak nagyobbak, szinte piramis szerűek, tágasabb belső térrel, díszesebb külső kiképzéssel.
Este felmásztunk az egyik magasabb sztúpa, a Shwesandaw Paya tetejére és innen néztük a naplementét. Volt egy kis tumultus a templom tetején, nem voltunk egyedül, de sikerült jól helyezkedni és remek képek készültek.
2006. december 5, kedd A Neocitran por álmosító hatásától 11 órát aludtam, de viszonylag egészségesen ébredtem. A szállodával szemközti bódéban kibéreltem egy bicajt és újra nekivágtam a templomoknak, de egy óra múlva rá kellett jönnöm, hogy azért ennyire nem vagyok fitt. Úgyhogy inkább kitekertem a piacra és ott sétálgattam, az kevésbé volt megerőltető, mint a homokos talajon tekerés. Aztán internet haza - az áram ugyan elment, de ha az ember fizetett a generátorért is, akkor működött a terminál. Még soha nem írtam kurblis számítógépen. Megtudtam, hogy otthon lemondott a vezér, Straub Elek, sajnálom, én szerettem. Az internetező tulajdonosával cseverésztem egy kicsit. Mivel ő inkább németül tudott, hát úgy, bár kissé fura volt egy burmaival németül társalogni. Egy indiai étteremben ebédeltem, ahol szenzációs fogások voltak, egy pálmalevélen szervírozva. A tulajdonos egyfolytában kérdezte, miből hozhat még, azaz a fix, kb. 3 dolláros árért korlátlan fogyasztás volt.
Este a folyóparton néztem a naplementét, bár nem tudtam sokat fotózni, mert lefoglaltak a környékbeli gyerekek. A kedvükért elővettem a kis digitális szerkentyűt, hiszen rettentően élvezték nézegetni a róluk készült képeket. Hangosan sikítoztak, és persze én is örültem a remek fényben készült portréknak, úgyhogy nem is tudom, ki élvezte jobban az estét.
Next part of Burma Burma következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
