Reggeli után kiszálltunk egy kicsit, meglátogatni Komombó templomát. Ezt a folyóparton épült, romjaiban is impozáns görög-római templomot két istennek, Hórusznak és Szobeknek szentelték. Az országban ez az egyetlen ilyen templom, mert a többi mind csak egy istent dicsőít. Mivel kínosan ügyeltek arra, hogy mindkét istent egyformán kezeljék, a templom tökéletes szimmetriában épült: két bejárata, két oszlopcsarnoka és két külön szentélye van. Ugyancsak furcsa kettősség, hogy az oszlopfők egy része a Felső-Egyiptomot jelképező lótuszt, a másik része az Alsó-Egyiptomot jelképező papiruszt mintázza.

A templomlátogatás után pihentünk egy kicsit a közeli étterembe, ahol a szokásos isteni mangólevek elfogasztása után kipróbáltuk a sheesha-t, azaz vizipipát - nagyon kellemes! Aztán vissza a hajókra, ebéd, majd délután nagy kártyacsata.

2004. szeptember 29, szerda

Jobbat nem is kívánhatnék: bundáskenyér volt reggelire! Már ezért érdemes volt eljönni.Sam megunta a másik hajó társaságát, így ma velünk volt, így új, egyiptomi kártyajátékokat tanultunk. Annyira jól mulattunk, hogy a könnyem is kicsordult a nevetéstől. Délután aztán nyugisabb volt a hangulat, olvasás, beszélgetés, majd megpróbáltunk kikötni. Ez nem ment túl egyszerűen, mert teljesen elállt a szél. Egy idő után meguntuk az egyhelyben ringatózást és "lestoppololtunk" egy arrajáró motoros hajót, húzzon már ki minket a partra. Így is tett. Igaz, egész a partig nem tudott, csak a közelébe, de akkor a fiúk fejest ugrottak a vízbe és kézi erővel kihúzták a két vitorlást a partig. Sam vihogva jegyezte meg: Végülis egy kis költségvetésű úton vagyunk, vagy nem? Egyébként jellemző ez a fajta önzetlen segítségnyújtás errefelé, már máskor, máshol is tapasztaltuk. Idegenek sokkal gyakrabban megszólítják egymást segítségért, mint ahogy más országokban tapasztaltam. És soha nem maradnak válasz nélkül.

Vacsora után mindenki magára öltötte a galabiyya-t és kezdődött a mulatság. A núbiai személyzet remek hangulatot teremtett a tábortűz körül néhány dobbal, hamar beindult a tánc.

2004. szeptember 30, csütörtök

Sajnos vége szakadt a vitorlázásnak. Reggel kikötöttünk, és hosszas búcsúzkodás után - nagyon megszerettük a núbiai hajósszemélyzetet - busszal folytattuk az utat Edfu felé. Mivel az edfu-i Hórusz templom viszonylag magasra épült, megmenekült a Nílus áradásaitól, így nem véletlen, hogy ez az ország legjobb állapotban fennmaradt temploma. I.e. 57-ben készült el, de a helyszín már i.e. 3000-ben Hórusz kultuszának színhelye volt. Bejártuk a csodálatos templomot, aztán visszatértünk Luxorba.

Egész nap szabad program volt, így megnéztem a luxori templomot és az aprócska, de érdekes közeli múzeumot a mummifikációs folyamatról. Aztán ebéd, kóborlás a bazárban, internet, pihenés. Közös vacsi, majd éjszakai vonattal visszatértünk Kairóba.

2004. október 1, péntek

Reggel 9-re érkeztünk meg a fővárosba. A vonatozás nem is volt annyira szörnyű, egész kényelmes, hátradönthető székeken utaztunk, még szunyókálni is sikerült egy kicsit. Egy gyors zuhannyal ébresztő, aztán indulás az Egyiptomi Múzeumba. Jó, hogy ezt nem az első nap néztem meg, hanem így az utazás végefele hagytam, mert így sokkal többet mondtak a tárgyak, hogy már jártam az eredeti helyeiken. Bár nem vagyok egy nagy múzeumrajongó, azért itt leesett az állam. Jópár órát bolyongtam a kincsekkel és látogatókkal zsúfolt, nem túl jól szervezett és még kevésbé jól megvilágított termekben és fantasztikus dolgokat láttam. Tutankhamon halotti maszkja előtt egész meghatódtam, mint mindig, amikor képekről, filmekből már oly jól ismert dolgot "élőben" látok. A múzeum talán kevésbé ismert, de említésre méltó gyöngyszeme még a büfé, ahol egész Egyiptom legfantasztikusabb mangólevét árulják - olyan jó sűrű, hogy kanalat kellett kérnem hozzá.

Kora délután aztán találkoztunk Helenékkel és újra kis privát kirándulást tettünk. Szerencsére most nem is kellett taxit bérelni, mert Anthony egy régi barátja Kairóban dolgozik és rendelkezésünkre bocsátotta az remek kis légkondis dzsipjét, sofőrrel. A szakkarai piramisegyütteshez hajtottunk, ahol Dzsószer lépcsős piramisa a legismertebb építmény, de van néhány szép sír is. A piramishoz közeli épületben található a világ talán legrégebbi graffitije, melyet az i.e. 12. században pingált a falra egy korai utazó. Ezután Dashúr felé hajtottunk, ahol sajnos kiderült, hogy csak 10 percünk van zárásig, így a Vörös és a törtvonalú piramisokat csak kívülről sikerült megnézni.

Este Helenék a barátaiknál vacsoráztak, én meg csak pihengettem, internetezgettem. Furcsa Kairó a vitorlázás után, mellbevágó, hogy milyen szmogos a levegő. Az útikönyv szerint egy itt töltött nap egy csomag cigaratte elszívásával ér fel.

Next part of Egypt
Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage