Thesszaloniki és Delfi

1989. julius 29, szombat

Zsebemben a diploma, ez az utolso szabad nyar, mielott megkezdodnek a dolgos evtizedek. Irany Gorogorszag. Regota dedelgetett almom eljutni ide, kisiskolas korom ota mindig lenyugoztek a gorog istenek vilagarol szolo tortenetek, no meg a gorog olimpikonokrol keszult rajzok. Utitarsam, Bertram ehhez kepest nemet, de gondor sotetbarna furtjei vannak, igy nekem o is lehet gorog isten. Szerdan korai indulas a Nyugatibol, kellemes utitarsak a fulkeben, vidam fiatalok. A roman es a bolgar szakaszon halalra szekaltak Bertramot, mit keres egy nyugatnemet errefele a vonaton, allandoan elvettek az utlevelet, kinyitogattak a csomagjait, faggattak, nezegettek. A magyar-roman hataron eltartott egy darabig, amig minden utas nevet megneztek a hatarorok egy kiskonyvben, amiben a kitiltottak neve volt felsorolva. A K betubol legalabb 5 oldalnyi nev volt, igy amikor hozzam ertek, azt bongesztek vegig. Szofiaban megvettuk a Thesszalonikibe szolo jegyet, majd leultunk kenyeret es joghurtot falatozni a varoteremben. Szemben velunk idos hazaspar, ok is ugyanezt ettek, ami talan nem veletlen, hiszen a bufe valaszteka adott volt. A bacsikanak joghurtos lett az orra, igy mosolyogva kozoltem Bertrammal: latod, otven ev mulva te is majd ilyen ugyetlenke leszel. Kozben a nenike kiment a mosdoba es egy csinos negyvenes no kornyekezte meg a bacsit egy kerdessel. Bertram jolesoen nyugtazta: igen, de latod, otven is mulva is milyen sikeres leszek a noknel. Egy-egy. Utazas tovabb, a bolgar-torok hataron jo harom orat varakozott a vonat, minden lengyelt tuzetesen megvizsgaltak, sok mostansag a csencseles. Fordult a kocka: mig eddig Bertram volt a csodabogar, most engem meregettek gyanakvoan. Vamarunyilatkozat nem leven, a fenykepezogepem tipusat es gyartasi szamat egyszeruen az utlevelem utolso oldalara jegyeztek fel. Hosszu vonatozas utan vegre megerkeztunk, es elindultunk szallast keresni. Cipeltuk a nehez hatizsakokat vegig a foutcan, de boldogan vigyorogtunk, hogy vegre itt lehetunk. A Hotel Atlantisban talaltunk egy olcso szobat, egyszeru, de tiszta.Tegnap jo kis reggelivel kezdtuk a napot, penzvaltas, telefon haza, majd letudvan a kotelessegeket, kezdodhet a felfedezo korut. A tengerparti setanyon kezdtuk, hogy erezzuk a tenger illatat. Ott all a Feher Torony, ami regen borton volt, no meg Galerius diadalive. Aztan nehany bizanci templomba kukkantottunk be, majd felmasztunk a varosfalakhoz a felsovarosba, ahonnan az egesz kornyek latszik. Es csak beszelunk, beszelunk folyamatosan Bertrammal, mar harom napja megallas nelkul, hiaba, egy eve nem talalkoztunk, annyi mindent el kell mondani, es annyira boldogok vagyunk, hogy ujra egyutt lehetunk. Ejjel annyit nevettunk, hogy ma reggel csak kovalyogunk a faradtsagtol. Ma Kalampakaba vonatoztunk, a Hotel Astoriaban szalltunk meg, es remek kisvendegloben vacsoraztunk. Rablohus krumplival, gorog salata, finom vorosbor, andalito gorog zene. Mar epp indulni akartunk, amikor egy kozepkoru asszonysag felallt az asztalatol es tancolni kezdett. Hamarosan csatlakozott hozza egy fiatal lany, talan a lanya lehetett, nagy-nagy szeretettel, erzessel lejtettek a tancot. Amikor ok leultek egy oreg hazaspar vette at a terepet, a nenike egeszen aprokat lepett a papucsos labaval, majd ujabb vendegek csatlakoztak. Az elol allo tancos vezette a tancot, a masodikkent allo mindig feher kendot fogott, a tobbiek egymas vallaba kapaszkodva. Gyonyoru volt latni a mosolygo, boldog tancosokat, megbabonazva neztuk oket.

1989. julius 30, vasarnap

Reggel 9-kor indult a busz a Meteora kolostorokhoz. Mar tegnap este is lattuk a varost korulvevo lenyugozo sziklakat, alig vartuk, hogy reggel legyen. Felhuztam a kifejezetten erre a celra hozott hosszu szoknyamat, nem engedik be a sortnadragos turistakat. A busz a legnagyobb kolostorhoz, a Nagy Meteorahoz vitt fel minket, koroskorul gyonyoru panorama, minden kanyarban ujabb csodalatos latvany, nem gyoztunk fenykepezni.

A görög körut következo része
Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra
Vissza a nyitooldalra