Mammallapuram

2009. január 9, péntek

A meglehetősen erős légkondit leszámítva egész rendben volt az éjszakai vonatozás, jól aludtam. Reggelre aztán megtette a huzat a hatását, fújdogáltam az orrom és jó nagy gombóc nőtt a torkomban. Chennai-ba érve rögtön átszálltunk egy buszba és irány a tengerpart, Mammallapuram. Ott gyors reggeli után megkaptuk a szállást - csak pislogtam nagyokat, hiszen valami álomszerű házikóban lakom. A tengerparttól mindössze pár lépésre elbűvölő kétszintes házikók állnak, az egyiknek a felső szintjét kaptam meg. Jó nagy hűvös hálószoba, hangulatos terasszal. A fürdőszobából is nyílik egy kisebb, részben fedett terasz, itt van a kád és - a nyitott részen - a zuhanyozó. A házikók egy gyönyörű kertben állnak, hófehér hindu szobrokkal, buja növényzettel, úszómedencével, nyugágyakkal körülvéve. Sajnos nem tudtam teljesen átadni magam a hurrá-hangulatnak, mert egyre ramatyabbul lettem. No sebaj, ha ezen az úton is kell egy-két nap betegség, soha rosszabbkor, mint itt. Beszédültem az ágyba és rettenetesen gyenge voltam. Este a csoport bement a városba, ahol valami táncfesztivált zajlik, de én csak pihegtem a nyugágyamban.

2010. január 10, szombat

Reggel viszonylag korán keltünk, hogy még időben el tudjunk indulni a városba megnézni a fő nevezetességeket. Előtte még büféreggel, igazi terülj-terülj asztalkám. Sajnos én csak egy fél pirítós kenyeret tudtam elmajszolni, és a látnivalókat is kínlódva néztem végig. A fene se érti, se láz, se hasmenés, csak bágyadtság, gyengeség. Pedig látnivaló, az akadt bőven: a városban számos, 7. században épült monolitikus templom van, gyönyörű faragott szobrokkal, falfaragványokkal. Összességük felkerült a világörökségi listára is, így újabb pipa kerülhet a táblázatba.

A séta után visszabuszoztam a hotelbe, eldőltem az ágyba. Most már tombol a láz, 38.5 fok és egy falat nem megy le a torkomon. Egy kis időre kiheveredtem az úszómedence mellé, azért hadd érjen egy kicsit a napocska. Beszélgettünk Kurosh-sal, aki rendületlenül festi a tájakat.

Este búcsúvacsora volt, amin ugyan enni nem tudtam, de illedelmesen végigültem. Igazán megadták a módját - a medence mellett várt minket a terített asztal, élő zene volt, tánc és remek lakoma. Az egyetlen aggodalmunk, hogy a helyi újságok tele vannak az üzemanyaghiányról szóló cikkekkel, ami miatt komoly forgalmi korlátozásokat vezettek be. Na persze, elkeseredésre semmi ok, a legrosszabb, ami történhet, hogy még egy pár napot itt kell nyaralnunk, ha nem szállnak fel a gépek. Este életemben először a saját kis kezemmel bekapcsoltam a légkondit - a csoportban van ugyanis egy orvos, aki ezt tanácsolta, szerinte a tünetek alapján egyszerűen kiütött a hőség.

2009. január 11, vasárnap

A lázcsillapító és a maratoni alvás megtette hatását, reggelre kutya bajom nem volt. Végre kiélveztem a büféreggelit, aztán ugrándoztam egy kicsit a tengerben.

Még egy masszázst is belezsúfoltam a napi programba, hadd szóljon a kényeztetés. Délután újabb úszkálás, csomagolás, és este sajnos már menni kellett a reptérre.

2009. január 12, hétfő

A repülőút Frakfurting rettenetes volt, a gép megint tele volt bőgőmasina gyerekekkel. Frankfurtban 5 órányi idő volt a csatlakozásra, de szerencsére itt van bejárásom az elit váróba, ahol ettem, ittam, interneteztem, így gyorsan eltelt az idő. Már csak a szokásos borzalom volt hátra, a nyaralás után leszállni a fogcsikorgató hidegbe. Összességében ez volt eddig az egyik legkényelmesebb utazásom, kicsit talán túl kényelmes is, úgyhogy legközelebb biztos valami komolyabb kihívást nézek ki magamnak - ilyen utakra ráérek majd, ha nyugdíjas leszek. Ha visszagondolok, azok az utazások mindig a legemlékezetesebbek, ahol van valami számomra szokatlanul nehéz feladat: néhány napos hegymászás, kenuzás, valami olyasmi, amikor egy kicsit túl kell lendíteni magam a saját határaimon. Arról nem is beszélve, hogy az olyan utakon lehet igazán kikapcsolódni, hiszen amikor az ember elgyötörten kapkod levegő után 4,000 méter felett, valahogy elfeledkezik a munkahelyi, privát bajairól. Bhután és Borneó a két favorit, remélem, sikerül eljutnom idén ősszel valamelyikbe.


Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage


Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra