Hakone és Takayama

2003. augusztus 26, kedd

Délelőtt Aaron szervezett egy kis gyalogtúrát Nikko közelében, de én inkább mégegyszer körbejártam a templomokat, annyira tetszettek. Aztán vonatozás Hakonéba.

Az egyik átszállásnál volt egy pár perc időnk, beugrottam egy nagy szupermarketbe kajáért, de az egész üzletben csak a paradicsomot ismertem fel, azt vettem hát. A felismerhetetlen ételeken a japán feliratok sem segítenek eligazodni, nem könnyű itt a vásárlás. Hakone felé az Ashi tavon régi kalózhajók mintájára épített bárkán keltünk át, még életnagyságú műanyag banditák is voltak a fedélzeten.

A Fuji-Hakone fogadóban lakunk, ahol rögtön kipróbáltam az udvaron levő onsent: isteni volt elmerülni a fák között a forróvizes medencében. Mint minden közös fürdőt, ezt is szigorúan csak meztelenül lehet használni, de a területet sűrűn telepített bambuszok védték a kíváncsiskodóktól. Isteni vacsora (teriyaki csirke) után kicsit mászkáltunk a városban, épp valami utcabál volt, nem győztük csodálni a kimonóba öltöztetett apróságokat.

Este aztán a hallban múlattuk az időt, van egy zongoránk, amin páran tudtunk kicsit pötyögni. De az se volt gond, ha elfáradtunk, mert a zongora egy gombnyomásra gyönyörűen játszott magától is.

2003. augusztus 27, szerda

Reggel zuhogó esőben indultunk útnak, hogy busszal és felvonóval becserkésszük az ország szent hegyét, a Fujit. A kilátó környékén forró kénes víz tör fel, melyben az ügyes helyi vállalkozók tojást főznek és azt terjesztik, hogy ezek a fekete színű, büdös tojások hét évvel hosszabbítják meg az életünket. Persze nem hittünk nekik, de soha nem lehet tudni alapon mindenki lenyomott egy tojást. Az eső ugyan elállt, de a híresen szégyellős hegy mégsem akart kibukkanni a felhők közül. Csak egy másodpercre láttuk vélni a csúcsot, de ez nem volt elég idő még egy képkockára sem.

Vigasztalásképpen viszont ott volt a kitűnő Hakone Open Air Museum, fantasztikus  szabadtéri szobraival, amit mesterien helyeztek el a gyönyörű környezetbe - ha valamihez, ehhez nagyon értenek a japánok.

És itt, a múzeum mellett ettem a világ legfinomabb sushiját - a hal olyan friss volt, hogy attól féltem, leugrik a pálcikámról. A környéken egyébként a négy napra kiváltható Hakone Pass-szal érdemes közlekedni, ez 4,130 yen és minden vonatra, hajóra, felvonóra érvényes. Felhívtam anyuékat, főleg hogy megtudjam, jól van-e a vadiúj hathetes kiscicám, de szerencsére éli boldog gyermekkorát.

Este átjött a tulajdonos lánya, hogy megtanítson minket origamit hajtogatni, és szép betűkkel, illetve írásjelekkel leírni a nevünket - ez utóbbiban nem voltunk igazán tehetségesek, de vidáman telt az este..

2003. augusztus 28, csütörtök

Az imádott gyorsvonattal pár óra alatt átszeltük a szigetet és megérkeztünk a kedves, ősi kisvárosba, Takayamába. Itt az Asunaro ryokanban lakunk, a legelegánsabb az egész úton, ráadásul itt a reggeli és a vacsora ára is a szobaárban foglaltatik. Igaz, ez nem 30-50 dollár körül van, mint amit eddig fizettünk, hanem 140,000 yent, azaz közel 125 dollárt fizetünk fejenként, éjszakánként.

A vacsora egyszerűen leírhatatlan: apró, egzotikus falatkák sorozata, melyeket színben, formában, hangulatban az étkekhez tökéletesen passzoló tálkákban, tányérkákban szolgálnak fel egy tatamis szobában. Az alacsony asztalkákhoz a helyben kapott köntösökben, a yukatákban foglaltunk helyet, illetve csak a többiek, mert én az Évitől kapott tűzpiros kimonómat vettem fel. Hol máshol vegyem fel, ha nem egy japán vacsorához.

Nyers haldarabkák, lótuszgyökér, egzotikus növények, fantasztikus szószok, no meg az elmaradhatatlan sake (rizsbor).

2003. augusztus 29, péntek

Reggel kicsit furcsa volt a tradicionális japán reggeli, ritkán eszem nyers halat éhgyomorra. De legyűrtem. Délelőtt a Hida Folk Village-be látogattunk ki, ez is afféle skanzen. Egy rakás iskolás rohant le minket, valami házi feladatként kapták, hogy néhány kérdést kell feltenniük nyugati turistáknak. Még valami igazolólapot is aláírattak velünk, hogy teljesítették az interjút, cserébe egy fotót kértem tőlük.

A skanzen után vissza a városba, egy kis internetezés (ingyen, a városházán), majd körbesétáltam a kisváros eredeti állapotban fennmaradt régi házait és csábító üzleteit.

Next part of Japan
Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage


Japán következő része
Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra