Petra2006. március 14, kedd Korai ébresztő után már fél hatkor úton voltunk Petra felé. Megérkezés után gyorsan elfoglaltuk a szobákat és aztán siettünk a romvároshoz. Ez az ország első számú látványossága, nagy volt hát a várakozás. Már a kanyonig vezető közel 800 méteres út is fantasztikus fotótémákat adott a vöröslő sziklákkal, barlangokkal. Maga a kanyon - ami nem is kanyon, mivel nem folyó vájta ki, hanem inkább sziklahasadék - pedig egyenesen lélegzetelállító. 1.2 km hosszú hasadék, néhol alig 2 méter széles és két oldalt 80 méterig is magasodnak a sziklafalak. Fantasztikus geológiai formák és elképesztő szín-kavalkád.. alig bírtam tartani a lépést a csoporttal, állandóan meg kellett állnom fotózni. A lehető legjobb időben jöttünk, hiszen a napfény csak ilyenkor, a déli órákban tud bekúszni a meredek sziklafalak közé.
Aztán egyszer csak feltárult előttünk a képekről már oly jól ismert épület, a kincstár. Így "élőben" még inkább lenyűgöző, mint a fotókon. A 30 méter széles és 43 méter magas homlokzatot i.e. 1. században faragták a sziklába az építészek.
Kigyönyörködtük, kifotóztuk magunkat, aztán sétáltunk tovább. Egy széles völgyhöz érkeztünk, ahol rengeteg sírhely van vésve a sziklafalakba. Ugyancsak itt áll a római színház, amelynek üléseit szintén a vöröslő sziklába faragták. Elsétáltunk a régi városközpontba, aztán ebéd. Kis szieszta után pedig irány az Ad-Deir, a kolostor. Ez az épület nagyon hasonlít a kincstárhoz, de mivel egy hegytetőn áll, közel sem látogatják annyian. Amikor mi felértünk, speciel egy turista sem volt ott rajtunk kívül és hát így egészen más a hangulat. A lenyugvó nap fényében tökéletes volt a megvilágítás és olyan csend volt, hogy szinte levegőt sem mertünk venni.
Szürkült már, amikor visszatrappoltunk a szállóba. A két fiatal skót sráccal vacsoráztam, jó fejek, kellemesen elröhögcséltünk néhány pizza-szelet elmajszolása közben. 2006. március 15, szerda Nem elég, hogy nemzeti ünnep van, és még szabadságon is vagyok, mégis vekkerre keltem. De hajtott a vágy, hogy turisták nélkül készítsek egy képet a kincstár épületéről és ahhoz időben kellett indulnom. A sziklahasadékba nem jutott reggel fénysugár, így szerencsére nem kellett percenként megállni fotózni, zavartalanul igyekezhettem a kincstár felé. Sikerült is szinte elsőként odaérni és pár fotót készíteni emberalakok nélkül. Aztán elsétáltam a színházhoz, amely most kapta a tökéletes megvilágítást, majd nekiduráltam magam a nagy túrának, hogy felmásszak az Áldozatok Magas Helyére. Már útközben is csodálatos volt a panoráma, de felülről aztán végképp, hiszen teljesen körbe lehetett látni a völgyet.
Összefutottam a két skót fiúval, velük másztam le a hegy túloldalán, persze gyakori fotó-megállókkal. Errefelé nincs nagy tömeg, pedig látványosság akad bőven, leginkább csodálatos faragott sírkamrák. A völgyben ebédeltem, aztán délután felkaptattam a legszebb sírokhoz: Urna-sír, Palota-sír, csupa gyönyörű homlokzatú kőbe faragott remekmű.
Miután minden lényeges látnivalót megcsodáltam, visszasétáltam a hotelbe. Rövid pihenés, aztán este a törökfürdőben lazítottam gőz és masszázs segítségével. Next part of Jordan Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Jordánia következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
