Sivatag és tenger

2006. március 16, csütörtök

Reggel 4WD jeep-ekbe szálltunk és elhagyván a jó kis aszfaltos utakat bevetettük magunkat a Wadi Rum homokdűnéi közé. A sofőrök nagyokat versenyeztek a sziklaalakzatok között, aztán ebéd, majd jó három órás séta következett. Már el is felejtettem, milyen nehéz homokban gyalogolni. A társaság nagy része tevén utazott, de nekem ugye allergiám van, így kénytelen voltam gyalogosan baktatni utánuk.

A két kedvenc útitársammal, a 25 éves skót Darren-nel és a 60 éves kanadai Tony-val beszélgettem - két csodálatos emberke, jó lenne összegyúrni őket egy 40 éves pasivá, tökéletes lenne. Késő délután érkeztünk meg a táborhelyre, ahol remek vacsorát készítettek a vezetőink. Estére rettentően lehűlt a levegő, szorosan egymás mellé bújva aludtunk a vastag pokrócok alatt az egy nagy sátrunkban.

2006. március 17, péntek

Reggel hatkor, amikor kikecmeregtünk a sok réteg ruhahalmaz alól, 9 fokot mutatott Tony hőmérője. Pár forró tea után már nem volt olyan vészes a helyzet. Összepakoltunk és indultunk a megérdemelt strandolás, Aqaba felé. Itt egészen más világba csöppentünk - csodaszép kék tenger, proccos szállodák, pálmafák, ezernyi turista, gyorséttermek. Mivel a városi strand kicsi és piszkos, a 20 km-re levő Royal Dive Resort-ba mentünk. Ide ugyan 7 dínár a belépő, de csodálatos a környezet és búvárkodni is lehet. Ezt én most kihagytam, mert ahhoz nekem hideg volt a víz, és már alig vártam, hogy csak úgy gondtalanul elnyúlhassak a napon. Olvasgattam, képeslapokat irogattam és élveztem a semmittevést.

Este végre jöhetett a régóta várt zuhany, majd remek vacsorát ettünk, én például carpacciot és királyrákot. A városi élet felpezsdített és szívesen belevetettem volna magam az éjszakába, de a többiek lusták voltak, így elmaradt a dorbézolás. Gyenge csapat.

2006. március 18, szombat

Bár még szívesen maradtam volna 1-2 napot, csak ennyi jutott a strandolásból és indultunk vissza Amman felé. Útközben megálltunk a Holt tengernél, hogy megmártózzunk a legendás sós vízben. Tényleg úgy van, mint ahogy az ember már hallotta - az ember csak ráfekszik a vízre és nyugodtan lebeg rajta. Az élvezetet csak az rontja le, hogy a rettentően sós víztől hamar viszket minden, így sokáig nem lehet bírni. Bekentem magam jó vastagon iszappal, hátha megszépülök ettől a csodatevő masszától. Megszárítottam magam a napon, elég röhejesen néztem ki, aztán jól lezuhanyoztam az egészet. Nem nagyon látom a változást, de jól elszórakoztam. Az ebéd megint büféjellegű volt, mint mindig, és megint betegre ettem magam. 21 fajta sütemény volt!

Délután visszaérkeztünk Ammanba. Lepakoltunk, aztán kisebb-nagyobb csoportokban vacsorázni mentünk, majd rövid internetezés. A szálloda bárjában még ittunk pár búcsúitalt, aztán viszonylag korán nyugovóra tértünk, meg a többség holnap hajnali 4-kor indul haza.

2006. március 19, vasárnap

Nekem volt még egy teljes napom, mivel csak éjszaka indulok, így szerveztem egy egész napos túrát az Amman környéki sivatagi várakhoz. Szerencsére a két kanadai, Tony és Janet is maradtak még, őket is rábeszéltem, így hármunknak megérte kibérelni egy taxit sofőrrel. 25 dínár volt fejenként egy légkondis autó angolul beszelő idegenvezetővel egész napra, nem rossz üzlet.

Három várat látogattunk meg - a Qasr Kharana kétemeletes épületével kezdtük, ahol sok hangulatos, árkádos szoba van.

A következő a világörökségi helyszín, Qusayr Amra volt, ahol csak néhány kisebb helység van, azok viszont tele csodás mozaikdíszítéssel. Ezek azért különösen érdekesek, mert félmeztelen nőket is ábrázolnak, ami az iszlámban nem igazán engedélyezett.

Végül a Qasr Al-Azraq fekete tömbje volt az utolsó megálló, Lawrence egykori téli főhadiszállása.

A fővárosba visszatérve kicsit körbefurikázott még minket a vezetőnk pár mecsethez, aztán elvitettem még magam 1-2 ajándéküzletbe is.

Majd elbúcsúztunk az útitársaktól és a jóképű vezetőnktől, kis vacsora, internet, majd pár óra alvás az éjféli indulás előtt. Otthon nagyon jó ötletnek tűnt ez az éjszakai járat, hiszen az utolsó percig lehet élvezni Jordániát, de hétfő reggel már az irodában leszek- most azonban elég húzós volt 3 órányi alvás után kimenni a reptérre. A becsekkolásnál kikönyörögtem, hogy ha van rá lehetőség, hadd legyen az enyém egy egész sor, így is lett, így legalább tudtam hazafele aludni pár órát. Ha csak egy hétre is, érdemes volt utazgatni egy kicsit, kizökkenve az otthoni kerékvágásból. Fél év múlva pedig egy igazi nagy kaland következik, egy egyhónapos kínai utazás!


Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage


Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra