Guatemala1995. jan 13, péntek Nem epp a legszerencsesebb nap repulni, de igy jott ki a lepes. A repteren raneztem az oramra: fel egy. O, meg van idom - gondoltam. Atbongesztem egy csomo fotosmagazint. Majd ujra az oramra neztem. Fel egy. Valami nem stimmel. Rohanas. Meg epp idoben. Csak azert nem a 13. sorban utaztam, mert nincs ilyen. A 14.-ben ultem - a 12. mogott. Megerkeztunk Guatemala City-be. A repteren probaltam felterkepzni, ki nez ki ugy, mint egy leendo utitars a csoportbol. Sikerult is negyunknek osszeverodni - egy ausztral tanar, egy nemet takaritono, egy indiai szarmazasu amerikai joghallgato es en. Gyors bemutatkozas es egyutt taxiztunk Antiguaba, ahol masnap reggel a talalkozo volt. A hotelben mar nem volt ures szoba, de a tulaj megengedte, hogy egy nagy raktarhelysegben leteritsuk a halozsakokat es ott aludjunk. 1995. január 14, szombat Reggel megjott a busz es osszeallt a 30 fos Tortoise csapat. Irany az Atitlan to, elso taborhelyunk. Felvertuk a satrakat a to partjan es megkezdtuk az elso kozos vacsorafozest. A busz fel volt szerelve mindennel, ami ehhez kellett, remek spagettivel inditottunk. 1995. január 15, vasárnap Nehany utitarssal osszealltunk es bereltunk egy hajot, ami korbevitt a tavon es kikotott nehany kis faluban. A to korul minden telepulesen mas es mas szinu nepviseletbe oltoznek az emberek - vasarnap leven mindenhol piacnap volt es volt alkalom megcsodalni a forgatagot.
Senki nem tudott ellenallni a tarka, olcso sortoknak es ingeknek igy estere a csapatunk a to koruli nepviseletek tokeletes keresztmetszetet nyujtotta - kiegeszitve nehany amerikai viragos bermudaval es nemet szandalokkal. Este elokerult a gitar es hajnalig enekelgettunk. 1995. január 16, hétfő Delelott kirandulas Iximchebe, a maja romokhoz. 38 fok, teljesen leegett a nyakam. Delutan betertunk egy etterembe, ahol rajtra keszen ultunk a szekeken es tiz perc alatt elpusztitottuk a negyfogasos ebedet - a kiszolgaloszemelyzet nem gyozott rohangalni az edenyekkel. 1995. január 17, kedd Ejjel buszozas - mivel nagy a hoseg, meg se probaltunk aludni, mindenfele infantilis jatekot jatszottunk. Reggel egy lerobbant kikotobe erkeztunk, ahol a kis uveg asvanyvizunkkel fogat mostunk es fel kecalert hasznalhattunk a helyi WC-t. Aztan hajokirandulas - harom tizszemelyes hajoval, amelyek egymassal versenyezve siklottak a vizen. Rovid seta Livingstonban, majd a Dulce folyon lementunk az Izabal toig. A folyo egy reszen melegvizu forras tor elo - mikor ezt a kormanyosok elarultak, nem tudtunk ellenallni a kisertesnek es rogton fejest ugrottunk a vizbe, hatalmas furdozest rendezve.
1995. január 18, szerda Reggel fura zajokra ebredtem: felneztem es a mellettem levo fan 4 kis majom dezsmalta a fa viragait - irto helyes kis joszagok voltak. Gyorsan kimasztam a halozsakbol es ellottem egy tekercs filmet. Aztan indulas Quirigaba, ahol kb 10 m magas koszobrok vannak, nagyon finom faragasokkal. Utana pedig irany Esquipulas, ahol egy csodaerejunek tartott fekete, fabol faragott Krisztus szobornak hatalmas bazilikat epitettek. Biztos, ami biztos, en is elmondtam a magam fohaszait. Este egy vilagvege helyen taboroztunk le egy patakpart mellett. Atsetaltunk a hidon es nem hittunk a szemunknek: a poros semmi kozepen egy kis oazis, viragoskerttel, vizesessel, uszomedencevel es etterem oltonyos pincerekkel. Egy gazdag kaveultetvenyes kis otthona, ami nyitott vendegek szamara is... Next part of Central America Back to the Big Picture Guide Book Back to my home page A kozep amerikai korut kovetkezo resze Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra Vissza a nyitooldalra |
