Honduras1995. január 19, csütörtök A hataratkeles a vilag e tajekan egy egesz napos program. Foleg egy 30 fos csoportnak, akiknek a tagjai 8 orszagbol verodtek ossze. Atvaltottuk kecaljainkat lempirara, es bar ez meg csak a masodik orszag, kezdek teljesen belezavarodni a valutaarfolyamokba. 1995. január 20, péntek Szemerkelo eso - odon hangulat: a copani rommezo, az egyik legnagyobb maja emlek. Mosolyogva olvasgatom a regi uralkodok neveit: Waterlily Jaguar, Smoke Monkey, Rising Sun... Delutan ebed a varosban es vegre talaltunk egy hotelt, ahol megengedtek, hogy egy lempiraert lezuhanyozzunk. Sikerult a tobb reteg napolajat es szunyogriasztot lemosni magamrol - egeszen uj erzes. Este a busz kore sereglett a kornyekrol az osszes gyerek: segitettek apritani a zoldsegeket es persze megvendegeltuk oket a vacsival.
1995. január 21, szombat Ma kettevalt a csapat: a tarsasag zome elrepult Roatanra, egy mesebeli kis karib szigetre. Engem pont most ert utol a gyomorrontas, amin a legtobb utitars mar atesett: kegyetlen hasmenes, hanyas, magas laz, meg se tudtam mozdulni. Raoul aggodva nezegette a homerot, amin en nem tudtam eligazodni (Fahrenheit-ban). Osszerancolt homlokkal kozli: "According to the thermometer you are dead". Majd megszakadt a szivem, hogy nem tudok elrepulni a szigetre, de keptelen voltam felallni. Abba meg meg belegondolni is rossz volt, hogy repulore uljek. Igy harom masik beteggel egyutt maradtam a buszon es Trujilloban pihengettem a tengerparton. 1995. január 22, vasárnap Ma Raoul, a 40-es kopaszodo, pocakos soforunk elvitt negyunket egy melegvizu forrashoz. Mi voltunk az egyeduli vendegek, igy fejenkent jutott mindenkinek 2 medence. Csak ucsorogtunk a meleg vizben es idonkent kilott valamelyikunk a WC iranyaba... A nap szlogenje: csak azt nem tudom, melyik felemmel hajoljak a WC fole... Ugy neztunk ki, mint egy szanatorium lakoi. Es kozben Raoul, a maga lassu modjan, egesz nap meselte elete sztorijait... 1995. január 23, hétfő Reggel felebredek - Chris, a kanadai srac hunyorogva kerdezi: "Nem tudod, hol az aso?" Nem igazan ertem, miert kell ez neki. Aztan kiderul: nem volt ideje eljutni a WC-ig es el akarja takaritani a busz mellol a nyomokat... Vegre megjottek a tobbiek, leegve, tele szunyogcsipessel, de nagyon jokedvuen. A sziget vonzerejere jellemzo, hogy negy utitars is ott maradt, nem jonnek tovabb velunk, nem tudtak ellenallni a turkizkek tengernek... Este hatalmas vacsifozes, zuhogo esoben. A busz szerencsere erre is fel van keszulve, a 2 sofor hatalmas satrat varazsol a busz melle, az alatt keszul a lasagna... 1995. január 24, kedd Ejjel szauna volt a buszon: zuhogo eso, paras hoseg. Pulhapanzakban ebredunk, egy vizeses melletti kis parkban. A saros, csuszos koveken lebukdacsoltunk a vizeses aljaig, ahol kiderult, hogy kellemes meleg a viz. Igy aztan nem is tudtunk ellenallni a kisertesnek, ledobaltuk a ruhakat es kezdodott a pancsolas.
Aztan felbukkant egy nyugdijas turistacsoport, akiknek eloszor foldbe gyokerezett a labuk a vizeses alatt meztelenul ugralo csapat lattan. De aztan elovettek a fenykepezogepeiket es videokamerakat es lelkesen fotoztak minket. Kulonosen Peter volt fotogen, a gorillatermetu amerikai srac, egy szal baseballsapkaban, az elmaradhatatlan kanarisarga vizhatlan kamerajaval a nyakaban... Delben megalltunk a Yojoa to partjan, ahol vagy 15 kis halvendeglo volt - igyekeztunk minel kisebb csoportokba szetszorodni, mert itt ha 5-6 ember bemegy egy etterembe, mar megall az elet... Este a nicaraguai hatar kozeleben levo Aurora parkban taboroztunk le, ahol kellemes hangulatban keszult a vacsi az olcso hondurasi rumnak koszonhetoen... A fiuk vigan hordtak a vizet es kozben remego hangon enekeltek - a hatalmas zoldsegszeletelo keseket nem mertuk a kezukbe adni, igy ma a lanyokra harult a fozes. Next part of Central America Back to the Big Picture Guide Book Back to my home page A kozep amerikai korut kovetkezo resze Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra Vissza a nyitooldalra |
