Hongkong2006. szeptember 9, szombat A hongkongi reptéren az első meglepetés az volt, amikor hőmérsékletmérő kamerával pásztázták az érkező utasokat, kiszűrve a magas lázzal érkezőket. Aztán az iránytaxis pultnál elég volt a nevemet mondani, tudták, hova tartok - a szállodák ugyanis naponta leadják a névsort, hogy kiket várnak. Hamar megértettem, hogy nem egy elmaradott porfészekbe érkeztem, hanem valami elképesztő ütemben fejlődő világba. Meleg, párás idő fogadott, mire a városba értünk, zuhogott az eső. Így csak a szálloda melletti bevásárlóközpontig merészkedtem, ahol újra és újra tátva maradt a szám, hiszen olyan luxusboltokat láttam, amiket eddig még sosem. Amikor elállt az eső, fel-alá sétáltam a főutcán, a Nathan street-en és első pillanatban beleszerettem a városba. Kicsit New York, kicsit Tokió, izgalmas, lüktető, különleges. 2006. szeptember 10, vasárnap 12 órát aludtam, épp csak összekaptam magam a déli kicsekkolásig. Át kellett hurcolkodnom ugyanis egy másik YMCA-be, ahol a csoport találkozik, én véletlenül nem oda foglaltam az első éjszakám. A csoport csak este jön, így a délután még szabad volt, irány Makaó. Vannak helyek, ahova már csak a nevük miatt is muszáj elmenni, mint Montevideo vagy Timbuktu és valahogy ilyen Makaó is. A félszigetet Hongkongból egy óra alatt lehet elérni hajóval és itt egészen más hangulat fogadja az embert. Nincs annyi felhőkarcoló, van viszont remek portugál gyarmati építészet, hangulatos terek, szép katedrálisok.
2006. szeptember 11, hétfő Megérkezett a csoport, egyből felismertem őket a reggeliző teremben. Összetéveszthetetlen, csupa angolból álló tipikus Explore társaság. Meghallgattam a szokásos eligazítást, és ahogy végigpásztáztam az arcokat, egyből tudtam, hogy amint lehet, lelépek. Így már első nap kihagytam a közös programot, inkább elhajóztam Lantau szigetére, ahol a világ legnagyobb szabadtéri bronz ülő Buddha szobra áll (ül). Megmásztam a 200 lépcsőfokot, kigyönyörködtem magam a hegyekben, lefotóztam a szobrot minden szögből, aztán elfogyasztottam jól megérdemelt ebédemet a kikötő egyik halvendéglőjében. Friss királyrák, gyömbértea, tengeri szellő, napsütés. No, ez az igazi nyaralás. Hongkongba visszatérve újabb "leg" következett, a leghosszabb mozgólépcső, 800 méter hosszan vezet fel a partról a magasabban fekvő városrészekbe. Trendi ruhaboltok, hangulatos kávézók, olasz éttermek mellett haladtunk el, és nagyon sajnáltam, hogy ezeket a városrészeket nem lesz idő alaposabban bejárni. Innen átkavartam a Viktória csúcsra felkaptató villamos alsó megállójához - ez a pár perces utazás a város talán leghíresebb látványossága. A villamosút dőlésszöge 4 és 27 (!) fok között van, fából készült eredeti változatát még 1888-ban állították üzembe. A sok tudatlan turista mind a villamos elejében taposta egymást, pedig az igazi buli leghátul utazni - egyrészt innen lehet a legjobban fotózni, másrészt itt tényleg úgy érzi az ember, hogy mindjárt visszacsúszik a síneken. A hegycsúcson úgy döntöttem, hogy egy remek áfonyás sajttortával és forró kakaóval teszem még tökéletesebbé az estét, majd irány a "munka", a fotózás. Láttam már néhány várost éjszaka felülről, de Hongkong azért elég lélegzetelállító.
Este aztán siettem vissza a túlpartra, mert 8-kor kezdődött a lézershow. Ez egy mindennapos látványosság, az öböl mentén kb. 30 felhőkarcolót lézerekkel, fényekkel világítanak meg, persze ütemre, zenére. Rettentő giccses, mégis lenyűgöző, az épületek szinte táncoltak. 2006. szeptember 12, kedd Csepergő esőre ébredtem (jóval 10 után), de mára úgyis már csak egy templomlátogatás maradt: a Wong Tai Sin a város legnépszerűbb temploma, mivel az ország mindhárom fő vallását - a buddhizmust, taoizmust és konfucianizmust - is gyakorolják itt. De amiért én jöttem, azok az árkádok alatt gyakorló jósok voltak - kíváncsi voltam, mit árulnak el a jövőmről. Találtam egy angolul tudó hölgyet, aki borsos díjért ugyan, de jó híreket jövendölt: jövőre megtalálom az Igazit és még 45 éves korom előtt férjhez megyek. Gyerekről nem volt szó, de izgalmas, "forró" életem lesz, anyagilag mindig jól fogok állni, és csak 67 évesen kell majd aggódnom egy cseppet, enyhe szívproblémák miatt. Így legyen. Késő délután csatlakoztam a csoporthoz, indultunk ugyanis a reptérre, egy rövid járatra Guilin városába. Már sötét volt, mikor elszállásoltak minket egy nagy, ronda, modern szállodában, így csak a környéken jártam egyet. Na, ha eddig azt hittem, hogy nálunk rengeteg olcsó kínai ruha van, hát most megtapasztaltam, milyen az IGAZÁN rengeteg olcsó kínai ruha. Hegyekben áll több kilométer sugárútnyi üzletekben. Találtam egy internetezőt, ahol nem kis mutogatás, magyarázkodás után sikerült használnom az egyik gépet, széles-sávú, gyors a kapcsolat és fillérekbe kerül. Ahogy körbenéztem, láttam, hogy csak én internetezek - a több tucat gép mindegyikénél lövöldözős játékokkal szórakoztak a helyi ifjak. Next part of China Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Kína következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
