Sanghaj2006. szeptember 22, péntek Mivel hajnalig olvastam az internet kávéházban az otthoni döbbenetes híreket, nem sokat aludtam, de mégis kirobbanó energiával ébredtem, hiába, igazi nagyvárosi lány vagyok, aki az energiáját egy ilyen lüktető metropoliszból meríti. Délelőtt közös városnézés, a Jade templom, a Sanghaj múzeum és a Yu kert volt a program.
A múzeum különösen kellemes meglepetés volt, általában nem szoktam őket szeretni, de itt nagyon változatos kiállítási tárgyak voltak és mindenből pont a megfelelő, még emészthető mennyiség - egy-egy terem régi bútor, népviselet, bronzedény, festmény, kalligráfia, ékszerek, stb. Csodálatos kis gyűjtemény.
A többiek mentek tovább, de én eddig bírtam a kötöttséget, itt leváltam a többiekről és bevetettem magam a bazárba. Nem is annyira vásárolni, inkább fotózni meg úgy érezni a hangulatot. 2006. szeptember 23, szombat Ma sem aludtam sokat, de mintha Duracell nyuszi lennék, tele vagyok energiával. Szabadnapunk volt, így nekivágtam felfedezni Sanghaj látnivalóit. Bár a helyi idegenvezető azt mondta, hogy itt mindenki tud angolul, még a "metro" (underground, subway, stb.) szót sem ismerte senki. Nagyon furcsa, hogy az olyan általánosan ismert szavakat, mint taxi, internet, stb. sem ismerik fel, az internet például wang ba, de ezt is csak akkor értik, ha megfelelő intonációval mondjuk. Elsőként a TV toronyba mentem, ami a maga nemében a legnagyobb Ázsiában és a 3. legmagasabb a világon, 468 méter.
Sajnos nem egyedül voltam rá kíváncsi, így egy órát is eltartott, mire feljutottam a kilátóba. De megérte - ennyi vadonatúj felhőkarcolót ritkán lát az ember egy kupacban. A város új felében, ahol 15 éve még szántóföldek voltak, tucatjával emelkednek ki az óriási felhőkarcolók és százasával a vadonatúj lakótelepek. Építkezés építkezés hátán. Aztán átmetróztam a folyó túlpartjára, a régi, koloniál házakkal szegélyzett sétányra, a Bund-ra. Majd csavarogtam tovább, csak úgy az orrom után. Meglepett, milyen sok kövér, túlsúlyos embert láttam, ez ritkaság Ázsiában. Olvastam korábban, hogy ez viszonylag új jelenség, a nemrég betelepült gyorsétterem-láncoknak köszönhető. Este a csoporttal elmentünk megnézni a világhírű sanghaji akrobatacsoportot. Elképesztően jók voltak, bicajosok, artisták, egyensúlyozó művészek. Volt ugyan egy rettentő giccses szám a Titanic zenéjére, amivel engem ki lehet üldözni a világból, de a végén egy igazán egyedi produkcióval jóvátették: egy óriási, fémkerítésből épült gömbben hat motoros körözött fel-alá, elég veszélyes egy mutatvány, a vezetőnk szerint volt már egy-két súlyos baleset. Ez mondjuk biztos nem tartozik a tradicionális ősi cirkuszmutatványok közé, de látványos volt, az biztos.
A kis digitális gép megint bebizonyította, hogy zárt térben, rossz fényviszonyok mellett lekörözi a filmes nagy bátyját. Bár nem akarom szeretni a digitális szerkentyűmet, kénytelen vagyok, mert sokszor az húz ki a csávából. Este próbáltam a TV-n tájékozódni, mi újság otthon, de mind a 69 csatorna kínai nyelvű volt, így újra egy internet kávéházban kötöttem ki. 2006. szeptember 24, vasárnap Ma van vége a túra első két hetének, a csoport felétől elbúcsúzunk, de jött helyettük másik tíz emberke, így továbbra is húszan leszünk. Eddig fele-fele arányban voltak a fiúk és a lányok, mostantól enyhe fiú túlsúly lesz, ez is ritka az Explore utaknál. Nem mintha lenne érdekes pasi, de azért az általános hangulatnak jót tesz a fiú többség. Elbúcsúztunk Sanghajtól, és pár óra buszozással elértük Zhouzhuangot, ami egy bájos régi kis viziváros. Kanyargó csatornák mellett elragadó faházak, fotogén hidak, igazi fényképész paradicsom.
Itt hajóra szálltunk és lecsorogtunk Suzhou-ig, ahol már csak vacsorára maradt idő. 2006. szeptember 25, hétfő Suzhou világörökségi helyszín, csodálatos kertjei révén, melyből néhányat bejártunk a nap során. A kertek nem amolyan füves területek, ahogy azt mi elképzeljük, hanem kis tavakkal, pavilonokkal díszített "ligetek". A kínai kertépítés négy fő alapeleme a víz, a növények, a kövek és az épületek, minden híres kert ezeket kombinálja művészi módon. Fő díszük egy-egy nagyobb szikladarab, melyet mint természet alkotta műtárgyat helyeznek a figyelem központjába. Megnéztünk egy selyemgyárat is, ahol végigkísérhettük a selyemgyártás teljes folyamatát, a selyemgubótól a kész pizsamákig. Az ajándékboltban volt egy nyüzsgő, hangos magyar turistacsoport is, az idegenvezetőjük magyar zászlóval próbálta terelgetni őket. Vacsora után újra egy kert következett, ahol fantasztikus hangulat volt - a pavilonokban különféle művészek léptek fel, énekesek, zenészek, színészek. A látogatókat kis csoportokra osztották és egy-egy lámpással felszerelt vezető kísérte őket házikóról házikóra, ahol pár perces előadásokat nézhettünk meg. Nagyon jó volt így ide-oda járkálni és belehallgatni mindenféle zenébe, előadásba, rettentően élveztem. Next part of China Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Kína következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
