Túra a Taishan hegyre

2006. szeptember 26, kedd

Tegnap éjjel rejtélyes telefonhívásom volt, mikor felvettem, senki nem szólt bele. Kiderült, hogy az egész csoportot felhívták, és ahol lány vette fel, ott néma maradt a vonal, ahol viszont fiú, ott masszázst ajánlottak. Ez már nem az első ilyen eset, gyakorlatilag az összes kínai hotel bordélyházként is üzemel. Már meg sem lepődök, amikor a fürdőszobában a megszokott szappan és sampon mellett óvszert is felfedezek a mosdó mellett.

Vonattal utaztunk Nanjingba. Két útitársunk a vonaton hagyta a brifkóját, benne a házaspár két útlevelével, valamint összes pénzével és hitelkártyáival. Nem kis pánik volt, de feleslegesen, mert a becsületes megtaláló leadta az egész pakkot sértetlenül a talált tárgyak osztályán. Nem semmi, hogy micsoda közbiztonság van itt, sőt, a külföldieket kifejezetten szeretik lenyűgözni. Egyszer például az egyik lány a szállodai szobájában felejtette a sálját, és a szálloda személyzete utánunk jött több száz kilométert, hogy visszaadják.

Nanjing nem különösebben izgalmas város, megnéztük az ország leghosszabb hídját, egy közepes múzeumot és Sun Yatsen mauzóleumát.

2006. szeptember 27, szerda

Fél hatkor ébresztő. És még ezt hívják nyaralásnak. Hétórás vonatozás várt ránk, Qufuba. Csak a nagy szürkeséget láttuk útközben - elképesztő a légszennyezettség ebben az országban. Akárhova megyünk, csak szmog, szmog és szmog.

Mivel holnap lesz Konfucius születésnapja, nagy tömeg várható a városba. Ezért még délután megnéztük a város fő templomát. A Kong családnak 2500 éven, azaz 77 generáción keresztül ez a város volt a lakóhelye, de a 77. generációs leszármazott 1948-ban Tajvanra menekült és azóta is ott lakik.

2006. szeptember 28, csütörtök

Ma folytattuk a városnézést, Konfucius lakóházával és temetkezési helyével.

Délután továbbutaztunk Tai'an városkába, mely a Taishan hegyre indulók bázisa. Remek ebéd után egy irtó hangulatos kávézót találtunk, a Coffee Language egyik üzletét (ez a helyi "Starbucks", azaz a legnépszerűbb kávéházlánc). Mennyezetről lelógó bambuszfotelekben ültünk, sok-sok inda között, mint valami elvarázsolt kis lugasban. Megjegyzem, itt sem ismerték fel azt a szót, hogy "coffee", de sikerült mutogatással kávét rendelni.

Taishan a kínaiak öt szent hegye közül a legszentebb; az uralkodók 3,000 éve járnak ide zarándokútra. Félútig busszal kapaszkodtunk fel, aztán a csoport egyik fele felvonóval, a többiek gyalog, én persze ez utóbbi kontingenssel mentem. 3.5 km, 3,300 lépcső, 700 méter szintkülönbség, úgyhogy jó kis kapaszkodás volt. Folyt rólam a víz és sípolt a tüdőm, de persze a látvány mindenért kárpótolt, ki nem hagytam volna semmi pénzért. A csomagokat lent hagytuk a városban, csak egy éjszakát töltünk majd a hegycsúcson. Még jó, hogy felhoztam a polárt és a széldzsekit, mert rettentő hideg van.

2006. szeptember 29, péntek

Sokan felkeltek napfelkeltét nézni, de én úgy voltam vele, ilyen szmogban nem sok mindent lehet majd látni. Igazam volt. A többiek szétfagytak reggel, de nem láttak semmit, elég bosszúsak voltak. Én viszont jól kialudtam magam, bár eléggé köhögök, mivel nagyon nedves volt a szoba. Reggeli után sétáltam egyet a környéken, például a hegycsúcson levő Azúrfelhő templomba, ahol végre egyedül voltam. Itt a hegycsúcson rajtunk kívül egyébként sincsenek turistacsoportok, csak helyi, kínai zarándokok.

A húszfős csoportból csak négyen gyalogoltunk le a lépcsőkön, a többiek mind a felvonóval mentek, pedig gyönyörű idő volt és lefele nem is olyan megerőltető.

A helyes kis kávézónkban ebédeltünk, aztán délután falulátogatás. No persze nemcsak úgy beestünk egy faluba, hanem elvittek minket a gondosan kiválasztott mintatelepülésre. Itt Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Mao és Teng arcképe alatt köszöntőt mondott a polgármester, majd megnézhettünk az óvodát, valamint az idősotthont.

Közben elmondták az egy gyerek politika szabályait, miszerint a városokban mindenképp csak egy gyermek engedélyezett, de a falvakban elnézik a 2. gyereket, ha az első lány lett, az már elmúlt 8 éves és az anya betöltötte a 30-at. A népességnövekedést nemcsak a gyerekek számának korlátozásával, de a családalapítás kitolásával is igyekeznek lassítani - a nők 23, a fiúk 25 év felett házasodhatnak. Mivel a kisebbségek arányát növelni akarják, nálunk 2, esetleg 3 gyermek is lehet. A kvótán felüli gyereket adókkal büntetik, no meg a plusz gyerkőc elesik az ingyenes oktatástól.

Családoknál vacsoráztunk, aztán ki a pályaudvarra, egész éjszakás vonatozás jön Kaifengbe.

2006. szeptember 30, szombat

Az éjszakai vonatozás nem volt túl kellemes, hatágyas fülkében, brutálisan koszos mosdóval. Megjegyzem, közben a kínai útitársak egy része hordozható DVD lejátszón nézett filmeket. Kaifengben a szokásos szürkeség fogadott minket, majd másfél órán keresztül reggeliztem, eddig tartott, amíg kihozták a narancslevet és a kávét.

Szabadnap van, három fickóval bicajokat béreltünk és azzal jártuk be a város templomait és egyéb látnivalóit, nagyon kellemes volt.

Este vacsora a piacon.

 

2006. október 1, vasárnap

Ma elég sokat buszoztunk, késő délután érkeztünk meg Shaolinba. Szerencsénk volt, mert épp kifogtuk a nemzeti ünnepet, aminek a tiszteletére bemutatót tartottak a shaolin papok, fiatal kis szerzetesek. Elképesztő ugrásokat, rúgásokat, nagyon hajlékony és erős kis srácokat láttunk, igazán látványos volt, csak ámultam-bámultam.

Reménykedve néztem az útitársakra, hogy most végre boldogok-e, de csak azt jegyezték meg fanyalogva, hogy milyen kár, hogy csak a fiatal tanoncokat láttuk, nem pedig az idős mestereket. Ezeknek egyszerűen semmi nem jó, haza kellene őket zsuppolni az első géppel és új útitársakat kérni az Explore-tól.

Este továbbutaztunk Luoyangba, ahol inkább magamban vacsoráztam és interneteztem, nem akarom fárasztani magam ezzel a negatív csoporttal.


Next part of China
Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage


Kína következő része
Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra