Xian

2006. október 2, hétfő

A mai program újabb világörökségi helyszín volt, a Longmen grottók. Itt az 5. és a 7. század között több, mint 100,000 Buddha szobrot és rajzot faragtak a sziklafalakba és barlangokba. Sajnos az utóbbi két évszázadban a szuvenír-vadászok és a vandálok az összes elérhető Buddha fejét kivájták, ezek most jobb esetben múzeumokban vannak, rosszabb esetben privát otthonokban papírnehezékek.

Korai ébresztő, öt óra buszozás Xianba. Igazi lüktető nagyvárosi hangulat fogadott minket, rögtön fel is töltődtem energiával, bevetettem magam az áruházakba, éttermekbe, megint elememben voltam. Különösen késő este pezsgett az élet, a muzulmán negyed éjszakai piacán, ahol szuper olcsó utcai kaja volt és igazi pörgős hangulat.

Ahhoz képest, hogy az egész csoport lefogyott az állandó hasmenéstől, én már két kilót híztam, sajnos a szállodában volt mérleg. Det ahogy mondani szokták, élj úgy Rómában mint a rómaiak... én ezt úgy értelmezem, hogy egyél Kínában annyit, mint a pandák.

2006. október 4, szerda

A terrakotta katonák következtek a programok sorában, újabb lenyűgöző látványosság. A közel 8,000 katona i.e. 200-ból származik, azaz 2200 évesek, belegondolni is szédítő. Minden katona életnagyságú és mindegyik különböző, azaz más-más arckifejezésük van. A katonákat viszonylag nemrég, 1974-ben találta meg három paraszt, akik közül az egyik a mai napig a helyi múzeumban ücsörög és szorgalmasan dedikálja a felfedezésről szóló könyvet. A 78 éves bácsika egykedvűen szignálta az elé rakott könyveket és némi baksis fejében egy fotót is lehetett róla készíteni. Elveimmel ellentétben most én is fizettem egy képért. A katonák három - egy nagy és két kisebb - fedett csarnokban sorakoznak, galériáról lehet megnézni őket.  A látványért persze közelharcot kell vívni a több ezer turistával, de győztem:-))

  

Este megint inkább egyedül vacsoráztam, aztán bolyongtam a városban, majd betévedtem egy csillogó-villogó bevásárlóközpontba. Sajnos megakadt a szemem egy jó drága Tommy Hilfinger kabáton, és azonnal tudtam, hogy ez velem jön haza. Felpróbáltam és a próbafülkéből kilépve megkérdeztem az eladót, szerinte jól áll-e. Végigmért, majd megakadt a szeme a kb. tízéves, több földrészt megjárt ócska vietnami gumis derekú nadrágomon, ami valóban nem passzolt a gyönyörű kabáthoz. Rám nézett és komolyan közölte: "Új nadrágot kellene vennie...". Hát igen, ő nem tudhatta, hogy vannak otthon azért jobb ruháim is. Azon örvendezve, hogy még a plázában is lehetett alkudni (igaz, csak 10 %-ot), beszereztem még egy trendi sapkát is, japán gyártótól, nagyon csinos. Hazafele a zenélő szökőkút Brahms egyik magyar táncára "táncolt". Igazán szép nap volt.


Next part of China
Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage


Kína következő része
Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra