Ennek o is nagyon orult es megengedte, hogy lefenykepezzem, ami ugye itt nagy szo (az a hihedelem el, hogy ha lefenykepezunk valakit, akkor azzal elvesszuk a lelket). Kesobb betertunk a Comedor Katy-be, amit az utikonyv es a faluban lezengo 1-2 gringo turista is mint a legjobb "ettermet" ajanlott. Nem is csalodtunk. Valasztek ugyan nem volt, csak csirkehusleves tesztaval, de az valami fejedelmi volt, megettunk fejenkent ket hatalmas tanyerral. Aztan vissza a foterre, ahol Will a tobbi sraccal ujra nekiallt adogatni a labdat, en meg egy 9 eves kislannyal, Santaval elmelkedtem az elet nagy kerdeseirol. Irto helyes kislany volt, ahogy odault mellem es nagy komolyan figyelte a fiukat es idonkent megkerdezte valamelyikrol: es azt hogy hivjak? es hany eves? Kerdezett volna mast is, de azt mar nem ertettem, igy ezeket kerdezte vegig minden fiurol es megertoen bologatott, mikor valaszoltam. Keso delutan visszabuszoztunk Huehuetenangoba, es innentol kezdve valami egeszen kulonos hangulat volt: egy cseh ujhullamos film es egy szurrealista festmeny keresztmetszete. A berelt busz soforje ajanlott nekunk egy pizzeriat (ha nincs hamburgeres, ezzel meg kiegyezik a foleg amcsikbol allo csapatunk). Beultunk az etterembe, aminek az ablakan hatalmas betukkel allt, hogy PIZZA. Rendeltunk es ultunk. Egy orat, ket orat, harom orat. Aztan kiderult, hogy nincs kemencejuk. Szoval itt nem lehet pizzat enni, de mar elkuldtek valakit egy masik etterembe, majd onnan hozzak. Mondjuk nem siettunk, meg egyebkent is remek jot beszelgettunk ket sraccal a fotozas es a media etikai kerdeseirol, de azert mar eleg ehesek voltunk. Aztan megjottek a pizzak, jo hidegen, de akkor mar mindegy volt. Mike mindenesetre megjegyezte: Valami nem stimmel azzal az etteremmel, ahol a sor melegebb, mint a pizza...

Vacsi utan nekiindultunk, hogy keressunk egy kocsmat, ahol van TV, mert nagy nap a mai: Guatemala - Mexico focimeccs van az Arany Kupaert. A fiuk leszolitottak a helyi csinos lanyokat, hogy ajanljanak mar valami jo helyet - es ok el is iranyitottak minket egy etterembe. Alig hittunk a szemunknek: pont ugy nezett ki, mint a mi pizzariank, ugyanaz a berendezes, ugyanaz az etlap, sot a pultot es igyanaz a ficko tamasztotta. Bizonyara innen jottek a pizzaink. TV ugyan volt, de elegunk volt a varos pizzamaffiajabol. Greg es Mike nekiindultak, hogy mostmar tenyleg talalnak valamit es ragyogo arccal tertek vissza: van a sarkon egy kis bolt, annak a tulajdonosa megengedte, hogy ott nezzuk a meccset. Es tenyleg. Egy pindurka uzlet, tienda, mogotte egy szoba, ahol a csalad lakik. A tulaj, Alfredo, elorecipelte az uzletbe a muzeumi koru fekete-feher TV-t, feltette az egyik polcra az etolaj es az uditok koze. Az antennat nehany kolasdobozzal kellett kitamasztani es kezdodhetett a focimeccs.