San Cristobal, Agua Azul és Misol Ha

1996. január 20, szombat, San Cristobal

A mai nap fo programja a hataratkeles volt. A vilagnak ezen a reszen ez egy erdekes mulatsag: testi-lelki keszulest igenyel a dolog, mert nem mindegy, milyen benyomast gyakorolunk a hatar- es vamorokre. Rex, a sofor elohalaszta hatizsakja melyebol a feher inget (kizarolag hataratlepesekre hozta), es minket is megkert, probaljunk minel kulturaltabban kinezni. A busz elso reszebe ultek a civilizaltabban kinezo utasok, mint a ket nyugdijas ur, szep kockas ingben, es a mindig friss ausztral lanyok. Es a gondos elokeszulet meghozta gyumolcset: alig par ora alatt tullettunk a dolgon. San Cristobalba beerve a varos kozepen parkoltunk le, meg fel orank volt a helyi gozfurdo zarasaig. Will es en rohantunk egy nagyot, hogy meg bejussunk. Isteni volt vegre tisztanak lenni, egy ideje mar nem volt lehetoseg zuhanyozasra, de most egeszen megujultam. Aztan vissza a buszhoz, a tobbiek meg nagyban pakolasztak - mi meg elujsagoltuk, milyen jo volt a gozfurdoben. Jolesoen nyugtaztam a holgyutitarsak irigykedo pillantasait (hiaba, no, a nok mar csak ilyenek...), ok nem tudjak, hogy a szep kekszemuvel mi csak jobaratok vagyunk. En meg nem kotom az orrukra. Aznap ejjel mindenki szetszeledt szallodakba - az egyetlen ejszaka az uton, amikor nem erdoben/patakparton taborozunk, hanem egy varos kozepen. Elvileg lehetett volna aludni a buszon, de annyira olcsoak voltak a szallodak, hogy senki nem akarta kihagyni, hogy egyszer rendes agyban aludjon. Mi is talaltunk egy helyes kis motelt, gyonyoru belso kerttel, potom aron. Aztan Will-lel es kedvenc parosunkkal (Greg es Cherry) elmentunk vacsorazni. Egyszer elunk alapon egy nagyon elegans helyre: egy nagy terem, a kozepen tabortuz (felette nyitott a plafon); az egyik sarokban a zeneszek a helyi napi hangszeren, marimban jatszottak, a masikban egy kedves, mosolygo no sutotte a friss tortillat.

A nepviseletbe oltozott pincer ajanlatara a haz specialitasat ettuk, valami isteni volt. Aztan meg egy kavezoba is betertunk, majd alvas - puha agyikoban...

1996. január 21, vasarnap, San Cristobal

Gyonyoru napra ebredtunk, gyorsan neki is vagtunk bejarni a varost. Megcsodaltuk a regi templomokat es jot boklasztunk a helyi piacon. A varosnak nincs hires-neves fo nevezetessege, de az egesznek nagyon kedves hangulata van. Szinesre festett, alacsony hazak, kockakoves utcacskak es baratsagos emberek. Sok a fiatal turista, egyreszt mert Antigua mellett ez az egyik legjobb hely olcson spanyolt tanulni. Masreszt pedig kivalo kiindulopont rovid turakra, egynapos kirandulasokkal bejarhato Palenque, Agua Azul, a Sumidero Canyon, stb. Este aztan elbuszoztunk Agua Azulhoz. Az egyik utcaba kisse szerencsetlenul fordultunk be, kiverve a villanyoszlopot, es ezzel megfosztva az aramtol a kornyek lakossagat - egy focimeccs kellos kozepen. Nem volt egy nepszeru dolog. Vacsorafozes, aztan kicipeltuk a buszbol a matracokat a vizeses melle - latni nem lattunk semmit, de hallottuk a duborgeset es erre a kellemes alapzajra aludtunk el.

1996. január 22, hetfo, Agua Azul

A vilag egyik legszebb vizesese. Valoban gyonyoru. A tajtekos feher viz tobb lepcsoben zubog a turkizkek folyoba, a dzsungel kozepen. Rengeteg kisebb-nagyobb zuhatag van, a partrol nem is lehet attekinteni az egeszet. Kis, otfos repcsiken neztunk korul felulrol - azt se tudtam, melyik iranyba fenykepezgessek, annyira gyonyoru volt mindenfele. Aztan ki-ki elindult turazni. 4 srac mar jo koran elindult, ok atmentek a vizeses tetejen levo koveken a tulparton levo szigetre es onnan akartak felkapaszkodni a kanyonhoz, ahol a legkeskenyebb a folyo. En szep lassan megreggeliztem (bananos palacsinta!), meg heveresztem a napon, aztan fogtam a kamerat es elindultam. Talan 5 percet mentem, amikor a folyo tulpartjan a bozotbol elobukkant a 4 srac, akik mar vagy 3-4 oraja turaztak. Atusztak a vizen es diadalmasan kerdeztek: na, milyen messze vagyunk? Megvontam a vallam: a tabortol ugy kb 5 percnyire... Hat eleg dobbenten neztek ram. Mint kiderult, egy jo nagy kort irtak le. Es eleg vad korulmenyek kozt. Will egyik szandaljat elsodorta a viz es tobbszor ugy ereztek, eltevedtek. Jeleket hagytak maguk mogott (kis gallyakat osszetortek a fakon), hogy visszatalaljanak majd es azt hittek, mar reg a kanyonnal vannak. A nap hose viszont - ki mas is? - Bob volt. Egy masik tarsasag ugyanis egy mocsaros uton probalt felmenni a kanyonhoz. Tobben feladtak utkozben (en is oda indultam, de csak negykezlab lehetett volna menni es feltettem a kamerat), igy csak egy paran maradtak. Egyre kimerultebben mentek felfele az osvenyen, mostmar nem adjak fel. Tobb km kegyetlen sardagasztas utan valami mozgast lattak maguk elott. Jajj, mi lehet az? Es akkor Bob mosolygo arca bukkant elo a bokor mogul. Hi! A fiuk nem hittek a szemuknek, hogy Bob eljutott eddig, sot, oket megelozve. Ettol kezdve nagyon felneztunk ra...

1996. január 23, kedd, Misol-Ha

Delelott meg a sok tilto tabla es a szornyu megfazasom ellenere jot furodtem a vizeses aljaban a folyoban - egyszeruen nem lehetett ellenallni a turkizkek viznek. Delutan aztan rovid buszozas Misol-Ha-hoz, egy masik vizeseshez, ahol a Tarzan filmek nehany jelenetet is forgattak.

Persze ruhak rogton le, fejesugras a vizbe, uszas a vizeses moge. Ott felmasztunk a sziklakra es a batrabbak onnan ugraltak le, nekem sajnos nem volt merszem, inkabb visszamasztam a koveken es kiusztam a partra. Ujabb rovidke (20 km) buszozas utan eljutottunk Palenque-be. Az uj varos es a regi romterulet kozott feluton, a Maya-Bell nevu kempingben taboroztunk le. Eleg elvarazsolt egy hely. A soforok mar figyelmeztettek, hogy ne lepodjunk meg az itteni vendegseregen, de azert igy is csak neztem nagyokat. Sok kesoi hippi, mindenki tetovalt, karika az orrban, batikolt ruhak, osszefuggestelen beszelgetesek, kabitoszer, sor, reveteg tekintetek. A hely vonzereje szamukra nemcsak a csodas rommezo, hanem a kornyeken novo "magic mushroom", egyfajta hallucigen kabitoszer, amit olcson, konnyen lehet beszerezni. Mi mindenesetre kipakoljuk a busz melle az asztalokat, a konyhafelszerelest, mint mindig, es nekiallunk vacsorat fozni. Will es Greg betaxiztak a varosba es ket rekesz sorrel tertek vissza, hogy megalapozzak az este hangulatat. Aztan korbejar a "pot" is, neznek egymasra az emberek "are you feeling high?", majd elcsendesedik mindenki, alvas.

A maja ut következo része
Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra
Vissza a nyitooldalra