A dogonok földjén1999. januar 5. Korai ebreszto utan amolyan bemelegito negyoras seta a holnapi turakezdet elott. Mar a dogonok foldjen vagyunk, a 135 km hosszan elterulo Bandiagara fennsikon. 250 ezer dogon el ezen a videken, tobb szaz pici faluban. A dogon egy hihetetlenul erdekes nepseg. Elodjeik, a tellemek kiugro sziklakra epitettek falvaikat, melyek kozul ma mar sokat meg sem lehet kozeliteni. Igy mi is csodalkozva kerdeztuk egy-egy fuggoleges sziklafalra epitett haz lattan, hogy a fenebe tudtak a tellemek felmaszni oda. Vezetonk kezenfekvo magyarazatot adott: a tellemek tudtak repulni. A mai dogonok az altaluk is elerheto lyukakat gabonatarolokent, illetve temetokent hasznositjak. A dogonok ugy 800 eve telepultek ide. Mivel ellensegeik elol menekultek, tudatosan valasztottak ezt a kietlen videket. Vilaguk telistele van hihedelmekkel, mitoszokkal, szimbolumokkal. Ezek annyira az eletuk reszeve valtak, hogy szamukra nincs is hatar a realitas es a hit kozott. Lenyugozo csillagaszati tudasuk: mar joval azelott ismertek a Sirius ikerbolygojat, a Sirius B-t, mint ahogy azt a nyugati civilizacio felfedezte. Falvaik nem elettelen kepzodmenyek, hanem ember formajuak. Minden haznak meghatarozott helye van.
A tisztatalanoknak (es ok elsosorban a menstrualo not ertik ez alatt) kulon haz epul minden faluban, a nok ide vannak szamuzve a nehez napokon. A dogonok leginkabb hagymatermesztesbol elnek, es a foldek megmuvelese, valamint a csalad ellatasa is a nokre harul. A falu vezetesebol, a fontosabb dontesekbol viszont kihagyjak oket, ez a ferfiak privilegiuma. Minden falu fohelye a "togona", azaz a ferfiak talalkozohelye, ahol a ferfiak egy arnyat ado epitmeny alatt cseveresznek egesz nap. Nem konnyu errefele az elet: vizet csak tavolrol lehet hozni, a kopar, sziklas talaj megmuvelese kemeny munka, nem csoda hat, ha egyre fogy a nepesseg, mind tobben koltoznek a siksagra, a varosokba.
Az ebed, es az azt koveto szieszta utan Sanghat jartuk korbe: sikatorszeru utacacskak, labirintusszeru valyogkunyhok. Nyomunkban folyamatosan gyerekhad, akik keves franciatudasukkal bombaztak minket: Szia! Hogy vagy? Hogy hivnak? A helyi koszones viszont egyszeruen elkepeszto. Egy hosszu-hosszu kerdessor, amit mar akkor elkezdenek morogni maguk ele, amikor az ismeros feltunik a lathataron. Hogy vagy? Hogy van a csalad? Hogy van az egeszseged? Hogy van a termes? Stb, stb. Aztan talalkozik a ket ismeros, elhaladnak egymas mellett, anelkul, hogy raneznenek a masikra, es amikor az egyikuk befejezi a kerdessort, akkor kezdi a masik. A kerdesek vegen a valaszolo minden kerdesre valaszkeppen csak hummog egyet. Az egesz eltart vagy ket percig. Probaljuk megtanulni mi is, de nem konnyu. Este vacsi, hus kuszkusszal, majd mango. Par kisfiu faragvanyokat arult, de olyan kicsik voltak, hogy nem ertek fel az etterem teraszat, igy csak a fababukat mutogattak fel egesz este - olyan volt, mintha babszinhazban ultunk volna. 1999. januar 6. Lelegzetelallito helyeken jarunk. Megkezdtuk az otnapos gyaloglas a Bandiagara fennsikon, a dogonok hazajaban, es csak amulok meg bamulok. Gyonyoru a taj, es rendkivul baratsagosak a helybeliek. A falvak lakoi is, es a kiseretunk is: a szakacs es a hordarok. A seta nem tul megerolteto, viszonylag laza a napirend: reggel 7-7.30 korul indulunk, 11-11.30 korul megallunk. Ebed, szieszta, aztan delutan is 2-3 ora seta, majd vacsi. Egy kicsit azert neheziti a setat, hogy sokszor suppedos homokban kell jarni, ami azert szepen megdolgoztatja az izmokat. Napkozben eleg meleg van, 30-35 fok, de fuj a szel, igy nem veszes, es a legforrobb orakban ugyis arnyekos helyen pihenunk. Este elegge lehul az ido, elokerulnek a pulcsik. A hordarok hozzak az ebedhezvalo konzerveket, altalaban tonhal van valamilyen zoldseggel (zoldborso, kukorica), kenyeret a falukbol szerzunk. Vacsorara viszont mindig valami meleget foznek, nem is rosszul. Ma delutan az egyik faluban, Tirelliben megneztuk a helybeliek fo tradiciojat, a temeteseken jart tancot. Mint minden fontos dologban, ebben is csak ferfiak vesznek reszt, meghozza gyonyoruen faragott maszkokban.
Ezek az alarcok mind valami szamukra fontosat jelkepeztek: hazat, asszonyt, kecsket.
Nehanyan golyalabakon tancoltak, egy-masfel meteres magassagban. Az igazan hangulatos a megerkezesunk volt, mert a falubeliekkel ez a tanc elore meg volt beszelve, es mar vartak minket. Ahogy kaptattunk fel a sziklafalon, mar messzirol hallottuk a dobokat, borsozott a hatam, annyira szep volt. A foteren gyerekhad, ok is velunk neztek vegig az eloadast, csillogo szemekkel, mosolyogva, nagyon edesek voltak. 1999. januar 7. Folytattuk a turat, sziklakon fel, le, homokban, koveken, Tirelli, Amagni, Irelli es Banani telepulesek menten. Amagniban meglatogattunk egy iskolat, ahol a gyerekek teli torokbol enekeltek nekunk francia dalokat, nagyon helyesek voltak.
Vittem magammal egy rakas golyostollat, szines ceruzat, cukorkat - meg az elozo afrikai uton lattam, hogy itt a gyerekek ezeknek orulnek a legjobban. Nem akartam utkozben osztogatni, hiszen igy valnak kezuket nyujtogato keregetove, inkabb ilyen alkalmakra varok, mint ez. Az ember odaadja a tanarnak, es o majd szepen kiosztja a gyerekek kozott jutalmul, ha szepen felelnek. Az iskolaban megengedtek, hogy fotozzunk, ami jo volt, mert egyebkent nem nagyon lehet, a helybeliek nem szeretik. A gyerekek viszont nem banjak, nevetve pozoltak nekunk, elveztek az egeszet. Olyan furcsa oket latni: alultaplaltak, felfuvodott hassal, ijesztoen vezna kis karokkal, labakkal, sokuk alig tud jarni, kohognek, betegek, de egyfolytaban mosolyognak, nyoma sincs az elkeseredettsegnek. Ez mindig lenyugoz. Mig Europa szegenyebb reszein jarva mindig csak a nyomort, a szivszorito fajdalmat erzekeli az ember, mas kontinenseken joval szegenyebb teruleteken is a josag, az elet igenlese a jellemzo. Talan az orokos napsutes miatt, talan mert ok nem tudjak, hogy mashol masfele elet is letezik, de soha nem latni ezeket az embereket elkeseredetteknek. Pedig minden okuk meglenne ra. Lattunk anyjuk karjaiban haldoklo csecsemoket, falvakat, ahol minden gyermek kohogott, vagy mindegyiknek foltokban hullott a haja. Ha valamilyen betegseg feluti a fejet, az bizony mindenkit megfertoz, hiszen orvosnak, gyogyszernek hiret sem hallottak. Megis mosolyognak, megis megosztanak az idegennel azt a keveset is, ami van nekik. Sokat tanul itt az ember. 1999. januar 8. Szokasos korai ebreszto, reggeli, indulas. Ma nem a csoporttal mentem, akik a napi rutin szerint felkaptattak a szikla tetejere, majd vissza, hanem lent maradtam a volgyben, es a hordarokkal tartottam. Fajdogalt a hasam ugyanis, es azt hittem, igy mennyivel konnyebb lesz. Azzal persze nem szamoltam, hogy a hordarok futolepesben teszik meg az utat, hogy mire a csoport az ebed szinhelyere er, ott mar minden keszen varja oket. Gyilkos tempot diktaltak egesz nap, futolepesben tapostuk a homokot, lihegtem is rendesen.
A tizperces pihenok alatt csak lerogytam egy fa tovebe pihennni, meg fotozni is alig volt erom. Egy idos amerikai hazaspar is velem tartott, Tony es Cam, rem szimpatikusak, oket szeretem a legjobban a csoportbol. Ma megismertem hazassaguk nem mindennapi tortenetet. A ferfi egy iskolaban tanitott, ahol lenyugozte a lany szepsege, okossaga, de nem mert kezdemenyezni, megiscsak egy tanitvanyarol volt szo. A lany csodalta a tanart, de o is felenkebb volt annal, hogy lepjen. Mikor a lany vegzett, evtizedekre elkerultek egymatol. A ferfi megnosult, gyerekei szulettek, de boldogtalan volt a hazassaga, es elkezdett kemenyen inni meg narkozni. A no kozben szinten tanar lett, es sok-sok ev utan a sors egykori iskolajaba sodorta. Ujra talalkoztak es nagyon szoros baratok lettek. Feleledt az egykori szerelem is, de most sem mertek lepni. A no szeretete segitett a fickonak leszokni az italrol, elvalt es magara talalt. Nehany eve felenken moziba hivta a lanyt (akkor mar otvenes eveiben jaro not, aki addig nem ment ferjhez), majd nehany randevu utan osszekoltoztek, hogy lakva is megismerjek egymast. Nemreg volt az eskuvojuk, mar hatvanon tul, de olyan szerelmesen andalogtak kezenfogva, orom volt oket nezni. A "szobatarsam", Jane is egy jo fej no. Ugy 45 eves lehet, angol, kicsit santit, bottal jar. Mindenfele nassot hozott az utra, es amikor nagyon elcsigazott a tarsasag, hirtelen elovarazsol a hatizsakjabol egy-egy zacsko aszalt sargabarackot, gumicukorkat, mazsolat, stb. Az ember nem is gondolna, hogy a maskor szokvany kaja ilyen helyzetekben micsoda csemege. Ma nem a semmi kozepen ebedeltunk, hanem egy igazi kis fogadoban, affele oazis a homokrengetegben, meg jeghideg cola is volt, igazi gyonyoruseg a fertotlenitovel kezelt, langyos viz utan. Este egy falu szelen taboroztunk le. Mivel egyre tavolabb kerulunk Sanghatol, az utolso jarmuvon is megkozelitheto falutol, egyre kevesebb turistaval talalkozunk, igy egyre kellemesebb a hangulat. Itt, a faluban szinte csaladtagkent fogadtak minket. A gyerekek kihordtak nekunk a taborhelyre padokat, szekeket, igy nem a foldon ulve vacsoraztunk, cserebe oket is vendegul lattuk, nagy fozest csaptunk. Mivel hamar besotetedett, szokas szerint kilenckor mar mindenki elment aludni, kell is az energia. Next part of the Mali trip Back to the Big Picture Guide Book Back to my home page Mali következo része Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra Vissza a nyitooldalra |
