Búcsú a dogonoktól

1999. januar 9.

Huh, micsoda ejszaka volt. Oriasi szel tamadt, csak ugy csapdosta a satrakat, sot, mintha allatcsordak csortettek volna el mellettunk, olyan zajok voltak, csak gubbasztottam ijedten a halozsakban. A suvito szelben reggel nehezen ment a teavizforralas, igy eleg keson vagtunk neki a gyaloglasnak. De aztan belehuztunk. Ma volt a legnehezebb a terep, de festoi kis falvakat lattunk, es gyonyoru kanyonokon verekedtuk at magunkat. Idonkent olyan keskeny szurdokokon haladtunk at, hogy a vallunk el sem fert, oldalazva kellett haladni. Ket oldalt vagy tiz meter magas sziklafal, hihetetlen taj. Lassan felkusztunk a plato tetejere, negykezlab, kinlodva, de vidaman. Az oreg nenikeknek es bacsikaknak a csoportban meg sem kottyant a tura, csak en bajlodtam az oldalamon csungo fotostaskaval. A plato tetejen hamuszurke kotenger, holdbeli taj. Az egyik faluban hosszabban elidoztunk, mert vezetonk, Simon par hete erre jart egy masik csoporttal es latott egy fiatal anyukat egy csecsemovel, akiknek nagyon csunya fertozesuk volt, alig volt rajtuk bor. Abban a csoportban egy orvos is akadt, aki itt hagyott par tegely kenocsot es gyogyszereket. Orakig tanitottak a csaladfot, hogy milyen gyakran es milyen adagolasban adja ezeket az anyanak es a gyereknek. Simon mar napok ota tiszta ideg volt, hogy vajon elnek-e meg. Szerencsere megtalaltuk oket, mindketten tele voltak hegekkel, de ugy tunt, szepen gyogyulnak a sebek. A papa rettento boldogan fogadta Simont, akit mint valami varazslot unnepelt az egesz falu. Persze ez veszelyes jocselekedet, mert ugye nem lehetett benne biztos az az orvos, hogy jot tesz-e a gyogyszer, meg hogy ennek kesobb milyen hatasa lesz az immunrendszerukre. Es azert is, mert a falu latva a csodat, most egymas utan hozta elenk a beteg csaladtagokat, de nem tudtunk mit tenni. Egy masik faluban az elozo csoport szemcseppet adott egy asszonynak, akinek a szemevel volt baj, o is szepen gyogyult, kaptunk is par gyumolcsot ajandekba.

A delutani menet sem volt konnyu, homoktalajon, a tuzo napon, majd fel kellett kapaszkodni egy magas sziklara, ott vertunk satrat. Azaz csak vertunk volna, de a kokemeny sziklafalba nem lehetett semmit sem beverni, igy a satrakba nehez koveket hordtunk, hogy ne fujja el oket a szel. Utolso kozos estenk volt ez a kiseroinkke, igy a szakacsunk, Soolay igazan kitett magaert. A falubol szerzett egy birkat, azt sutotte meg nyarson, sot sult krumpli is volt hozza. Lassan itt is osszegyultek a falubeli gyerekek es oriasi murit csaptunk. Elokerultek dobok (azaz ures muanyag kannak), hangszerek, alkohol, es kezdetet vette a fergeteges zeneles es tancolas. Simon, mint egy tabori orvos, folyamatosan sebeket fertotlenitett es kotozott, szinte minden falubeli gyerek tele volt valamilyen serulessel.

1999. januar 10.

Ma aranylag nyugodtan aludtunk, bar a Larium miatt a szokasos elenk almok megvoltak. WC, aztan elasni a nyomokat, lavorban hideg vizes mosdas, fertotlenitett vizzel fogmosas, satort osszepakolni, a szokasos reggeli rutin. A hajam mint a szena. Tea uresen, amit otthon soha nem tudnek citrom nelkul meginni, es harom szelet nutellas kenyer, amit nem engednek meg magamnak. De zabpehellyel ugye nem lehet orakat sziklat maszni. Mar csak felnapos tura volt hatra, hogy visszaerjunk Sanghaba. Ott ebed utan a faluban csatangoltam helyi vezetonkkel, Dow-val, valami helyes kis ajandektargyra vadasztam. Dow elvitt egy boltba, ahol olyan dolgokat arulnak, amit szegeny csaladok hoznak be "bizomanyba". Ezek tehat nem turistaknak gyartott mutyurok, de nem is vedett kincsek, hanem olyan mindennapi hasznalati targyak, vagy emlekek, aminek a megvasarlasaval kozvetlenul segithet az ember egy csaladon. Ket fababut vettem, nyilvan esztelenul magas aron, de nekem megerte, es nekik az meg rengeteg penz volt, igy mindenki jol jart. Ezek olyan kis szobrocskak, amikbol egy csomot eltemetnek a halottak melle, nagyon szepek. Bucsu kiseroinktol, csoportkepek, majd irany Mopti. Jarmuvunk meg a sokat latott utazokat is meglepte, mert tenyleg a szeteses hataran volt. Nem is a hataran, hanem mar valoban esett szet, az egyik nagyobb bukkanonal leesett az egyik ajto, majd egy masiknal a kipufogocso - allandoan meg kellett allni, hogy osszeszedjuk az alkatreszeket, kulonben Moptiig semmi sem maradt volna a buszbol. Lassan mindenkit ellepett a voroses homok, jol neztunk ki. Moptiban vegre zuhany, bar a jeghideg viz csokkentette az elvezetet. Es igazi teritek az etteremben, halat ettunk, remek volt.

1999. januar 11.

Nem sok alvas volt az ejjel. Eloszor azt kellett konstatalnom, hogy testem U alakot vett fel, az agy ugyanis annyira suppedos volt, mintha fuggoagyban lennek, igy inkabb lehurcolkodtam a foldre. Aztan rajottem, hogy epp a konyha mellett vagyok, mert folyamatosan csorompoltek az edennyel. Majd autozugas verte fel a csendet - mint reggel megtudtam, epp itt haladt el a Parizs-Dakar rally. Mintha egy autopalya mellett fekudtem volna, suvitettek az autok egymas utan. Reggeli utan bevasarlas, mert megyunk Timbuktuba, es ott allitolag nincs semmi. Bevettuk magunkat a helyi vegyesboltokba, talaltunk kockasajtot, tonhalat es mazsolat. Mivel az elozo kettobol eleg sok jutott az elmult napokra, maradt a mazsola. Majd elindultunk felfedezni Moptit. Eloszor beszoltunk az etterembe, ahol majd a vacsora lesz, hogy hanyan leszunk, mert nem lehet itt csak ugy beozonleni 10-20 embernek egy etterembe szo nelkul, megbenitanank mindent. A varoska fo latnivaloja a mecset, ami hasonlo a Djenneben levohoz, csak sokkal kisebb, no meg a piac. Az afrikai kikotok mindig halas fototemak, itt sem kellett csalodni. Mopti a Bani es a Niger folyok talalkozasanal fekszik, rengeteg szemely- es teherhajo jar erre, pezseg az elet. Az aru leginkabb so es fustolt hal, elviselhetetlenul buzlik minden. Nehany fuszerarust is sikerult felfedezni, sot, paradicsomot is lattam, eloszor Maliban. Ebedre rantotta volt (csak ez volt az etteremben), aztan hajokaztunk egy kicsit a Niger folyon, figyeltuk a folyomenti eletet. A nok es ferfiak egymas mellett alltak bokaig a vizben, mindenki mosott valamit: ruhat, bicajt, kecsket, gyereket, motort, miegymast. Nehany jo felepitesu meztelen fiut is sikerult felfedezni, a holgyutitarsak egymas kezebol kapkodtak ki a 300-as teleobjektivemet. Kikotottunk egy ideiglenes falucskaban, ami azert ideiglenes, mert csak az ev egy reszen van a viz felett, maskor elonti a folyo. Amikor letezik a sziget, nehany halaszcsalad telepedik itt le par honapra. A ferfiak a folyot jarjak, kivetik a halojukat (halakra:-), a nok meg a parton fustolik az apro halakat. A gyerkocok irto helyesek voltak, rogton osszegyultek korulottunk, es rettentoen elveztek a fotozast, gyonyoru portrek keszultek.

Ok nem feltek a kameratol, mint az idosebbek, akik ugy hiszik, hogy ezzel a lelkuket vesszuk el, hanem versenge, sivitozva alltak a lencse ele. Az egyik kislany valami hihetetlen gyonyoru volt, mashol ilyen mosollyal modell lehetne. Este aztan csak ucsorogtunk a folyoparton, figyeltuk a Timbuktuba indulo hajot, ami rogyasig tele volt. Nem szivesen utaznek ezzel 4 napot a fustolthal-szallitmany mellett.


Next part of the Mali trip
Back to the Big Picture Guide Book
Back to my home page


Mali következo része
Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra
Vissza a nyitooldalra