A Gobi sivatagban2004. július 1, csütörtök Ulánbátorban landoltunk. Elbúcsúztam újdonsült ismerősömtől és megkerestem az Explore csoportot a reptéren. Miután összeverődtünk, egy kisbusszal indultunk a város felé. A külvárosi részben először a jurták tűntek fel, majd a házak is. Ahogy egyre beljebb haladtunk, egyre kevesebb volt a jurta és egyre több a ház. A lakóépületek a legrondább magyar lakótelepeket idézték, szinte csak az út menti óriásplakátok hoztak némi színt a városképbe. A Palace Hotelben lakunk, egész rendben van, és közel a központhoz. Egy idősebb német nő lett a szobatársam, aki ifjúkora óta New Yorkban él, és a Soros alapítványnál dolgozik. Mivel én először Soros ösztöndíj keretében jártam az USA-ban, máris megvolt az első közös pont. Elköltöttük az első ebédet, rágós, zsíros birkahúst, és sajnos ez most így lesz két hétig.
Délután egy kis szundikálás, aztán "műsoros este". Maga a vacsora nem volt maradandó élmény, de az első jurtában fogyasztott étkezés, és különösen a műsor, annál inkább. Este még elugrottam a közértbe palackos vízért és meglepve fedeztem fel a magyar feliratos Tibi csokit az édességek között. 2004. július 2, péntek Negyed ötös ébresztő után hajnali ötkor már indultunk a reptérre és egy belső járattal Dalanzadgadbe, a Gobi sivatag déli részébe repültünk. Másfél órás utazás után érkeztünk meg a "repülőtérre", azaz a füves pusztára. A Gobi sivatagnak csak alig három százaléka igazi homokos sivatag, mi ezt sajnos nem is látjuk majd, csak a füves szteppét. Innen busszal megyünk majd vissza Ulánbátorba, útközben jurtákban szállva meg. A busz igazi erős régi orosz járgány, ami bírja az itteni utakat. Mit is beszélek, utak itt nincsenek, csak össze-vissza keréknyomok a pusztaságban, nem is nagyon értem, honnan tudja a sofőr, merre kell menni. Biztos ami biztos, a buszon kívül egy dzsip is jön velünk, egyrészt ebben vannak a csomagok, másrészt ha lefulladunk, majd ők mennek el segítségért.
Nagy izgalommal vártuk az első táborhelyünket, ahol szép kétszemélyes jurtákban lakunk.. Mindegyikben narancssárga, virágos festett faágyak, asztalka, apró székek. Megtanultunk a jurtában lakás néhány alapszabályát, például hogy a jurtába csak jobb lábbal illik belépni. WC a jurtasor végén lévő fabódéban van.
Ezek a táborok csak nyáron üzemelnek, télre lebontják és elraktározzák őket - egy jurtát alig egy óra alatt fel lehet állítani vagy szét lehet szerelni, nem bonyolult. Az is kiderült, ami először nem fért a fejembe, miszerint hogy fértek be az ágyak a jóval keskenyebb ajtón - először "berendezik" a jurtát, azaz annak a helyét és a berendezés köré emelik a nemezsátort. Okos. A táborban néhány fős személyzet van, akik főznek ebédet, vacsorát, meg takarítanak. Egyikük szabadidejében festeget és elég jól, vettem is két képet tőle. 2004. július 3, szombat Jó nagyot aludtunk, kényelmes egy ilyen jurta. Ma a Gobi sivatag fő látványosságát, a Yolyn Am nevű szurdokot néztük meg. Elég meglepő egy hegyes terület ezzel a gyönyörű kanyonnal a sivatag közepén, hát még az, hogy a szurdok alján havat is találtunk - a kanyon ugyanis olyan keskeny, hogy az aljára szinte soha nem süt be a nap, így óriási jégtáblákon csúszkáltunk, nyár közepén, a sivatagban.
Jól esett a túra, eddig elég kis lustálkodós volt a program és igazán ez végig ilyennek ígérkezik. A legidősebb útitárssal, Roy-jal beszélgettem, aki 13 éve ment nyugdíjba és azóta szinte folyamatosan úton van, már több, mint száz országot bejárt. Afrikában többhónapos overland túrán vett részt, csupa tizen- és huszonévesekből álló csapattal, sátorral. Jól bírja. Útközben láttunk néhány kósza jurtát parabolaantennával, elég szürreális kép volt. A TV-k meg napenergiával működnek. A táborban lezuhanyoztunk, bár csak pár csepp vizet sikerült fakasztani a kezdetleges zuhanyozóból, az is jéghideg volt. A vízmelegítő gázlángját ugyanis állandóan elfújja a szél, ha viszont nincs szél, a szélmalmunk nem termel elég energiát. No de nem piperkőcködni jön az ember Mongóliába. Estefelé átsétáltunk a "szomszédokhoz". Ez úgy megy, hogy az ember elindul egy irányba és addig megy, amíg nem lát egy jurtát. Ott mosolyog, integet és beinvitálják. Ilyenkor rögtön előkerül a kumisz (erjesztett kancatej) és a szárított kecskesajt. Teljesen normális dolog beállítani bárhova, itt nagyon fontos a jó vendéglátás, a sivatagban mindenki egymás segítségére szorul. Örömmel konstatáltam, hogy egy "igazi" jurta is pont olyan, mint a mienk, azaz a turista-jurta is egész autentikus, teljesen ugyanolyan volt a berendezés. Egy családnak egyébként általában két jurtája van, az egyik a szoba, a másik a konyha. Ami nekem igazán sokkoló, hogy a család teljes ruhatára elfér egyetlen szekrényben, míg én otthon egyedül a hatméternyi szekrényem minden polcát dugig kihasználom. Ilyenkor jön rá az ember, mennyire kevés holmira van igazán szükség. Next part of Mongolia Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Mongólia következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
