Napfelkelte a Bryce CanyonbanAz egesz meg 2 eve kezdodott, amikor egy haverommal jartunk a Bryce-ban es en a fejembe vettem, hogy meg akarom ott nezni a napfelkeltet. Jo koran felkeltunk, de a fiatalember szep es fitt akart lenni aznap, igy egy orat toltott a furdoszobaban. Igy hat lekestuk a magikus pillanatot. Duhongtem, sirtam-rittam, de semmi sem segitett, a nap mar magasan jart, mire odaertunk. Most viszont mar az ut elejetol azt szajkoztam kedvenc Tortoise soforomnek, Raoulnak (egesz veletlenul ugyanaz a sofor volt, aki a kozep-amerikai uton!), hogy nekem muszaj megneznem a napfelkeltet a Bryce-ban. Elet-halal kerdese. Raoul az az ember, aki komolyan veszi az ilyesmit. Igy jo koran elindultunk elozo allomashelyunkrol. Tul koran - mar hajnali 3 korul a park bejarata elott voltunk, de oda csak napfelkelte elott fel oraval lehet bemenni. Raoul beallitotta hat a vekkert - csak epp elfelejtette felhuzni. Shit happens - ahogy az utazas szlogenje mondja. Mire felebredt, mar meglehetosen vilagos volt, de meg nem kelt fel a nap. Eloreszaguldott a soforulesre - es indulas. Gyorsan felebresztette a keze ugyebe kerulo elso emberket, Wernert, hogy rohanj az Evahoz, keltsd fel es mondd neki, hogy alljon keszen. Werner tehat felrazott, gyerunk, oltozz. Fogalmam se volt, hol a hatizsakom abban a kupiban, ami a buszon volt. Igy hat felkaptam a kezem ugyebe kerulo ruhakat - Christine nadragjat es Lee puloveret, no meg a fotostaskat. Elorementem Raoul melle, aki idegesen kemlelte a horizontot. Kerlek, konyorgok, nap, ne kelj meg fel. Orult tempoban szaguldott a busz a park fele. Aztan lefulladt. Raoul, a mindig halalnyugodt emberke idegesen csapkodta a kormanyt: Fuck! Fuck! Aztan ujra inditott es ujra szaguldas. Ereztuk, nem erunk el a legszebb kilatohoz, a Sunrise Pointhoz, igy a kozelebbit, a Fairyland-at celoztuk meg. Amikor odaertunk, mindharman kiugrottunk a buszrol es a harom fotosorult - Raoul, Werner no meg en - kameraja egyszerre szolalt meg: Click, click, click. A kovetkezo pillanatban atbukott a nap a horizonton. Mi ott alltunk - lihegve, boldogan vigyorogva, egymas kezebe csapva: megcsinaltuk!
Mire a tobbiek kikaszalodtak a buszbol, elmultak a magikus pillanatok. Ott alltak almosan es dideregve es nem ertettek, mi bajunk van nekunk, harmunknak, hogy orult modon ugrandozunk ossze-vissza. De aztan ok is szetszeledtek a kanyonban es mindenkit megfogott a hely varazsa. Rovid kozvelemenykutatasom eredemenye, hogy az ut soran ez volt a legszebb hely, amit lattunk: kora reggel a Bryce Canyon. Next part of the National Park Loop Back to the Big Picture Guide Book Back to my home page Az amerikai nemzeti park korut következo része Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra Vissza a nyitooldalra |
