És végül ... az igazi vadnyugatMa egesz nap csak buszozas-buszozas. Delben megalltunk egy varoskaban ebedelni. En rutinosan rogton vegigjartam az osszes fast food ettermet, lecsekkolvan, melyiknek a legszimpatikusabb a mosdoja. Talaltam egy tokeleteset, ahol bent van a kezmoso is a magunkra zarhato reszben, szoval teljes a privacy. Egyeni csucsomat beallitva 12 perc alatt megmosakodtam tetotol talpig, hajmosast, koromtisztitast, stb is beleertve. Huh, milyen jo is tisztanak lenni. Keso delutan vegre elertuk taborhelyunket, a Valley of the Gods-t. Ez kozvetlenul a Monument Valley mellett van, ugyanolyan taj, csak epp sehol egy turista. Voros homok, agas-bogas cserjek, egbemeredo furcsa sziklaalakzatok. Megint remek vacsi keszult, sot, epres-tejszinhabos torta is elokerult a hutobol. Az ellatasra igazan nem panaszkodhatunk. Aztan csak csendben ucsorogtunk a koveken, csodaltuk a naplemente fenyeit. Percrol percre valtozott a taj. Egyszercsak valami gyonyoru muzsika hangzott fel. Raoul ratalalt a pillanathoz tokeletesen illo zenere: tiszta, egyszeru dallamok zongoran es egy csengo noi enekhang... 32 emberkenek egyszerre kezdett el borsozni a hata... Ejszakara kivittuk a matracokat a buszbol es a csillagos eg alatt aludtunk.
Talan meg soha nem lattam ennyi csillagot. Telistele volt az eg veluk. Hajnalban a szokasos napfelkelte-nezo orultek lancszeruen ebresztettek egymast. Mivel a terv az volt, hogy reggeli utan azonnal indulas, inkabb kihagytam a kajat es turaztam egyet ezen az elvarazsolt tajon. 10-kor vissza a buszhoz, a tobbiek epp befejeztek az edenyek elpakolasat, indulasra kesz a csapat. Valakinek eszebe jutott, hogy ez egy tokeletes szinhely a csoportfotohoz. Elokerult hat 32 kamera es nekialltunk. Kozben pedig a Happy Birthday-t dudolgattuk, mert Raoul ma lett 46 eves. Indulas Monument Valleyhez. Ez eredetileg nem volt benne a programban, de hat nem ez az elso valtozas. Es nem is az utolso. Amikor annak idejen ugy dontottem, hogy a Tortoise-szal utazgatok ezen a nyaron, csak harom dolgot sajnaltam, hogy nincs benne a prospektusban: a Monument Valley, a Mono Lake es a Death Valley. Akkor meg nem tudtam, hogy a regi haver, a Raoul lesz a sofor, aki konnyen hagyja magat meggyozni egy par kiterorol. Utolso nap pl. Las Vegasbol Frisco fele a Deep Creek-en keresztul mentunk volna, de en ANNYIRA szerettem volna elmenni a Death Valley-be. Meghozza a Zabriskie Pointhoz. Meghozza napfelkeltekor. Raoul eloszor csak csovalta a fejet, aztan eltunt egy rakas terkep mogott, majd mikor elobukkant, kozolte a tarsasaggal: a Deep Creek helyett a Death Valley-be megyunk. Szegeny nemetek csak neztek a brossurat, hogy mar megint nem stimmel valami. De miert? - kerdeztek. Raoul komolyan rajuk nezett: Deep Creek sucks. Erre mit lehet mondani? De vegul mindenki irto halas volt a valtozasert.
A Monument Valley-vel igazan konnyu dolgom volt, mert ott Raoul se volt meg, igy o is kivancsi volt. Utkozben egy osztrak csaj megkert, magyarazzam mar el, melyik mutyur mire jo a kamerajan. Epp a depth-of-field gombnal tartottunk, amikor hatalmas utest ereztem a szemoldokomon. A csoportfoto utan nem csomagoltam el rendesen az allvanyt, csak feldobtam a csomagtartora es most egy eles kanyarnal lecsuszott. Pont ram. Mindenki iszonyuan sikongatott, en nem tudtam, miert. Aztan kiderult. Tiszta veres volt a szemem, es ok nem tudtak, hogy nem vesztettem epp el a latasom. De nem, csak egy kis forradas a szemoldokon. Azert mazlim volt. Vegre megerkeztunk az indian- es westernfilmek forgatasanak hires helyszinere, a Monument Valley-hez. A buszt nem engedtek a parkba, mert tul nagy, igy jeep-eket kellett berelni, hogy bejarjuk a parkot. Ahogy ultem a jeep-en baseballsapkaban (elveszett a napszemuveg es hat muszaj valami a nap ellen) meg a kameraval a kezemben, ugy ereztem magam, mint egy amerikai turista, aki szafarira indul. Korbevittek minket a parkon, irto jopofa az egesz. Aztan egyszercsak lerobbant a jeep-unk. Mi csak vigyorogtunk egymasra: Shit happens. Kiderult, semmi gond, csak elfogyott a benzin. A semmi kozepen. Nekiindultunk hat, hogy talaljunk egy elo lelket. Ra is bukkantunk egy kocsira, egy masik szerencsetlenre, aki kizarta magat. Nemhiaba autoszerelo mindket soforunk, pillanatok alatt kinyitottak a kocsit, amelynek halas tulaja adott nekunk benzint. Hiaba, Raoul es Barney - a ket verhetetlen sofor.
Ennyi megprobaltatas utan vacsora Flagstaffban. Nem volt kedvunk fozni, ma inkabb etterembe mentunk. Kiszurtunk egy csabito feliratot: "Mexican food". Csak amikor kozelebb mentunk es az aprobetus reszt is elolvastuk, kezdett gyanus lenni a dolog: "World famous hamburgers". Azert nem volt olyan rossz. Raoul atvette az ajandekat. Kezebe vette a papirzacskot, egy pillanatig vegigfutottak ujjai a benne levo uveg formajan es elvigyorodott: Jack Daniels! Lenyugozve neztuk. Aztan rovid kiseloadast hallottunk Raoultol, melyik italosuvegnek milyen a formaja. Foleg a nyakforma az arulkodo. Ejjel meg egy par itatos jatek, aztan ennek a napnak is vege. Allen a whiskysuveget, Claudia a kismackojat szorongatva alszanak mellettem.
Back to the Big Picture Guide Book Back to my home page Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra Vissza a nyitooldalra |
