Napfelkelte a világ legnagyobb homokdűnéi között

2001. november 17, szombat

Régóta dédelgetett tervem, hogy lefotózzam a napfelkeltét a világ legnagyobb homokdűnéi között. Idén végre ez a terv is sorra került, megérkeztem Dél-Afrikába, és néhány nap múlva a namíbiai sivatagban leszek. A háromhetes út során öt országot, Dél-Afrikát, Namíbiát, Botswanát, Zambiát és Zimbabwét érintjük majd, Fokvárostól indulva a Viktória vízesésig. Mint mindig, most sem maradtak el az indulással kapcsolatos izgalmak. Három országba kellett volna előre beszereznem a vízumot, de csak a namíbiai sikerült, Botswanában és Zimbabwében a határőr jóindulatára kell majd hagyatkoznom. Új utazási irodát próbálok ki, Gecko's, ausztrál cég, abszolút kiscsoportos, maximum 14 fő. A Lufthansával utaztam Fokvárosba, 13 óra, végtelenül hosszú repülőút, de óriási szerencsémre a gépen lévő két darab üres szék pont mellettem volt, így sikerült aludnom. A másik oldalamon egy dél-afrikai fekete nő ült, aki az első félórában lenyomott négy pohár vörösbort, és vígan csevegett a közelében ülőkkel. Amikor szóba került, hogy pár hónapja fájdogál a hátam, rögtön elárulta a gyógyírt: több szex kell, kedvesem - mondta -, méghozzá "swinging position"-ban. Sajnos ezt már nem tudtam meg, hogy milyen, mert a hölgy rajtaütésszerűen elaludt. A fokvárosi reptéren Sebestyén Márta hangja fogadott, a Deep Forest CD-ről. A harmadik világba mindig nagy kaland az érkezés: tülekedő taxisok, akik közül egy találomra kiválasztottal alkudozik az ember, miközben fogalma sincs, hogy megbízható-e az illető, milyen messze van a város, kibírja-e addig a kocsi, mi a szokásos viteldíj, milyen valutában lehet fizetni, és mindezt egy ismeretlen nyelven. No, hát nem Fokvárosban. Tiszta, kultúrált reptér, mindenki beszél angolul és 10 dollárért kényelmes ingajárat visz el a város bármely pontjára. Elvitettem magam a lefoglalt szállodába, amelyről kiderült, hogy új tulajdonosai csak három napja vették és ők is kb. annyira ismerősek itt, mint én. Lepakoltam a cuccokat, és egy rekki nevű helyi tömegközlekedési eszközzel bementem a Waterfront üzletházba. Mivel csak pár órám volt, sajnos nem volt idő a helyi látványosságokra, a Table Mountain vagy a Jóreménység fok meglátogatására, így hát maradt egy finom tengeri herkentyűs vacsora az öbölben. Este a szállodában találkozott a csapat, mint kiderült, csak kilencen leszünk, nyolc ausztrál és én, nagyjából mindenki hasonló korú. Jön velünk egy sofőr és egy szakács, az előbbi fehér, az utóbbi fekete, mindketten dél-afrikaiak, helyesnek tűnik a társaság.

2001. november 18, vasárnap

Dél-Afrika híres borvidéken keresztül autóztunk Namíbia felé. Útközben lehetőség nyílt borkóstolásra is, de valahogy délelőtt nem kívánja az ember a kánikulában. Kora délután a Bird Island-hez érkeztünk, ahol 8500 pár tengeri szula rakott éppen fészket, szép látvány volt, de kibírhatatlanul büdös.

Régen sokkal több madár élt itt, de értékes ürülékük miatt megtépázták fészekrakó helyüket a guanógyűjtők. Innen nem messze volt első táborhelyünk, Lambert Bay. Amíg készült a vacsora, páran lesétáltunk a városszéli strandhoz,ahol óriási tábla hirdette: No alcohol, no drinks, no guns.

A bárban a Big Brother helyi verziója ment, nagy siker errefelé. Vacsorára hal és tintahal volt, ígéretes a dolog, jónak tűnik a szakács.

2001. november 19, hétfő

Egész nap buszoztunk, és megtapasztaltuk miért mondják errefelé, hogy négy évszak van, de az általában egy napon. Délelőtt még 30 fokos kánikula volt, délutánra viszont már kabátban is vacogtunk. Az Orange River partján vertük fel a sátrakat, kellemes kis füves kempingben.

2001. november 20, kedd

A két napos buszos zötykölődés után jól esett egy kis sportolás: délelőtt kajakoztunk egy pár órát a folyón. No azért nem vittük túlzásba: mivel a sodrás irányában mentünk, csak néha-néha kellett az evezővel igazítani egy kicsit az irányon, de egyébként a hajóban elnyúlva napozhattunk. A táborhelyre visszaérve brunch, tojás, szalonna, meleg angol reggeli, aztán délután száguldottunk tovább a kiváló utakon. Átértünk Namíbiába, a határőr minden egyes útlevélbe művészi értékű aláírást firkantott. Jó egy percig tartott, amíg minden kacskaringót a helyére tett. Az egyik aláírás közben jött egy telefonhívás, így félbehagyta a műveletet, aztán letette a kagylót és folytatta névrajzolást. A buszunk a határról nem akart továbbindulni, de sikerült betolnunk, és azóta is csak így indul. Estére megérkeztünk a Fish River Canyon melletti kempingbe, és sétáltunk a canyon szélén egy jót naplementekor. A Fish River Canyon Afrika Grand Canyon-ja, 160 km hosszú, 27 km széles és a legmagasabb pontján 550 méter magas szakadék.

2001. november 21, szerda

A nappal fekszünk, a nappal kelünk, vidám kempingélet. Hatkor már ébresztő, reggeli, sátorbontás. Ma is sok buszozás volt, csak nyeltem a port, ami elég kellemetlen, mert nagyon megfáztam. Egyre kínzóbb a köhögés is, mostanában minden utazáson összejön egy ilyen. Este próbáltam korán lefeküdni, de a mellettünk levő táborhelyen tanyát ütött csapat nagy bulit tartott. Egy overland truck ifjú közönsége szórakozott nagy duhajon, a női zuhanyzóban egy párocska sikongatott - mi meg úgy tettünk, mintha milyen felháborodottak lennénk, no persze mindenki inkább csak irigykedett.

2001. november 22, csütörtök

Brutálisan korai, hajnali négy órás ébresztő, elemlámpa fényénél fogmosás, pakolás, de már izgultam, mert most jött el a várva várt napfelkelte. Sossusvlei-ben vagyunk, a 300 km hosszú és 150 km széles sivatagban, Namíbia legfotogénabb részén. Megmásztuk az egyik legnagyobb homokdűnét és vártuk a felkelő napot, ami hihetetlen gyönyörű színekkel festette meg a környező dűnéket. Egy kicsit bosszantott, hogy nem tudtam emberek vagy lábnyomok nélküli képet csinálni, de végülis jó lesz egy-két alak a fotókon a méretek érzékeltetésére. Fő a pozitív gondokodás.

Ahogy feljött a nap, lemásztunk a dűnékről és egy terepjáróval bevettük magunkat a többi dűne közé egy helyi fickó vezetésével.

Mesélt mindenféle érdekeset arról, micsoda hihetetlen küzdelem folyik itt a busmanok, a növények és az állatok között a vízért. A busmanok az értékes kincset strucctojásba töltve elássák, hogy más ne találja meg. Kegyetlenül tűzött a nap, pár óra alatt teljesen elcsigázott lett a társaság, de szerencsére szakácsunk, Holiday isteni ebéddel várt minket: egy óriási adag bundáskenyérrel. Délután csak pihegtünk a kempingben az úszómedence szélén, teljesen kidőltünk a hőségtől.

2001. november 23, péntek

Hat órás ébresztő, sáborbontás. Ahogy feltekertük a sátrakat, az egyik alól előmászott egy skorpió. Jó, hogy megúsztuk a csípését, mert az híresen fájdalmas. Folytatódott az utazás a hőségben. Tegnap megrepedt a szélvédőnk egy nagyobbacska bukkanónál, így most minden döccenőnél lélegzetvisszafojtva figyeljük, nehogy apró darabokra törjön, mert errefelé semmi esély pótolni. Délután megérkeztünk Swakopmundba, ami egy hamisítatlan német kisváros Namíbia tengerpartján. Muskátlis faházak, debella nők,bratwurst káposztával, és mindenki németül beszél.

2001. november 24, szombat

Délelőtt kószálgattam a városban, vásárolgattam ezt-azt, majd finom tengeri herkentyűket ebédeltem, kagylót fehérboros mártásban. Ebéd után elmentünk egy páran motorozni a homokdűnékhez. Swakopmund igyekszik víz nélküli Victoria Falls lenni, amolyan extrém sportközpont. Van ugyan itt is víz, de azt nemigen alkalmas a vízi sportokra, nagyon hideg, és állandóan fúj a szél. Viszont remek homokdűnék vannak, amin lehet száguldozni motorral, szörfdeszkával, lovakkal, lehet ejtőernyőzni, sárkányrepülni, és ezer más programajánlat van. Nekünk a négykerekű motorok tetszettek meg, quadbiking. A fiúk váltós, a lányok automata motorokat kaptak, és megindult az őrült száguldozás - a csúcssebességünk 80 km/h volt, irtóra élveztem.

A négy robosztus kerék miatt igen stabil a járgány, így borulástól nem kell tartani, inkább az a kínos, amikor az ember fennragad egy buckán. Egyszer én is elvesztettem a többieket szem elöl, elég félelmetes volt egyedül az óriási dűnék között, de szerencsére egy helyi fickó visszajött értem és megmentett. Rajtunk kívül csak egy turista járt erre, mint kiderült, egy magyar srác ENSZ projekten, néztünk mind a ketten egy nagyot, hogy így összefutottunk. Este aztán vacsora és Internet-cafe, végre elolvashattam az otthoni híreket.


Next part of Southern Africa tour
Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage


Dél-Afrika következő része
Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra