25,000 fóka2001, november 25, vasárnap Ha eddig azt hittük, hogy meleg volt, hát tévedtünk. Ma minden rekordot megdöntöttünk, árnyékban 38 fok volt. Délelőtt még viszonylag kellemes idő volt, amikor megérkeztünk Cape Cross-hoz, a fókák kedvelt gyülekezőhelyéhez. Több tízezer fóka jár ide évente párosodni és szülni, szenzációs látvány volt, hogy ameddig csak elláttunk, mindenhol fókák tömege.
Itt igencsak szerencsés volt, hogy meg vagyok fázva, mert semmit nem éreztem a bűzből, csak azt láttam, hogy a többiek az orrukat befogva ájuldoznak. A fókák láthatólag imádják a napot, időnként egészen kicsavarták a testüket, hogy minél jobban élvezhessék annak melegét. A fókabébik november végén, december elején születnek, így épp jókor vagyunk itt - egy egyik fókabébi a szemünk láttára született, sőt, láttunk fókaszexet is. Az átlag 350 kg-os fókafiú hátulról nehezedett a 75 kg körüli fókalányra, aki nem nagyon mutatta az extázis jeleit. A fókák testsúlyuk 8%-át képesek naponta megenni, így a Dél-Afrika nyugati partján élő fókakolóniák több mint egy millió tonna halat fogyasztanak évente - miközben ez 300,000 tonnával több, mint amit a halipar termel Namíbiában és Dél-Afrikában. Nem csoda hát, ha a fókák és a halászat között állandó konfliktus van. A fókairtást szerencsére kordák között tartják, így a kis fókák fő ellensége inkább a hiéna és a sakál. Volt egy-két irtó édes arc, készült is vagy egy tekercs film róluk. Délután megérkeztünk Ugab Valley-be egy kis kaland után. Elakadt a busz ugyanis a puha homokban és eltartott egy darabig, amíg a helyiek segítségével kikecmeregtünk a homok fogságából. A kemping az Ugab folyó mellett van, ahol a folyó csak jelképes, mivel kiszáradt. Nagyon élveztük a zuhanyzókat, amik csak faparavánnal körbevett kabinfélék voltak tető nélkül, így a csillagos ég alatt élvezhettük a vizet. A bár egy kiszuperált lakókocsiból állt, ahol a tulajnak volt pár hideg söre egy hűtőládában. Itt, a környék legárnyékosabb pontján egy fa ágára kiakasztva láttuk a hőmérőt, ahogy 38 fokot mutatott. Ehhez képest mi a tűző napon indultunk el délután elefántot keresni, de egy árva példányt sem láttunk. Hiába no, ez szafari, nem állatkert, nincs garantált eredmény. Este nem győztem inni. Igyekszem beilleszkedni az ausztrál útitársak közé, így én is shandy-t ittam, ami fele sör, fele Sprite, egész jó. 2001. november 26, hétfő Indulás az Etosha park felé. Útközben megálltunk egy privát farmon gepárdot és leopárdot fotózgatni, mivel szinte lehetetlen ezeket vadon látni. Az Etosha parkba késő délután érkeztünk meg, és letelepedtünk az itató mellé. A kemping ugyanis úgy épült, hogy egy mesterséges tavat alakítottak ki, így az állatok száraz időszakban kénytelenek idejárni, egyenesen a turisták videokamerái elé. Sajnos mostanában viszont elég sok eső esett, így a kevésbé magamutogató állatok inkább más vízforrásnál vannak, csak néhány zebra jött le a mi tavunkhoz. A vacsora közben viszont felugrott egy cibetmacska az asztalunkra, az helyes jószág volt. 2001. november 27, kedd Hatkor már indulunk is vadlesre, kora reggel több az esély meglátni őket. Eleinte elég unalmas volt a buszozás, csak nagy ritkán bukkant fel a távolban egy-egy zsiráf vagy zebra.
Láttunk nyársas antilopot, dél-afrikai gazellát, gnút, vörös antilopot, pár struccot, de persze mindenki az oroszlánra várt. Egy itató mellett végre feltűnt két csodálatos példány és méltóságteljes lépteikkel épp a buszunk felé közeledtek. Az egyik egészen az én ablakom mellé lépdelt és egyenesen a szemembe nézett, alig egy-két méternyi távolságról - persze pont ekkor fogyott ki a filmem és az elemem is (!), de ezt a pillanatot fotó nélkül sem fogom elfelejteni. Egészen hátborzongató volt, ahogy elbőgték magukat.
John a nagy bámészkodásban kiejtette a napszemüvegét az ablakon, és leugrott érte - közben Leon, a sofőrünk meglátta a visszapillantó tükörben, hogy a busz mögül egy harmadik oroszlán is előbukkant és hisztérikusan üvöltözni kezdett, hogy nehogy kilépjen a buszból John, de ő már lelépett. Ekkor ő is mmeglátta az oroszlánt, de sikerült felkapnia a szemüveget és felugrani a buszra. Elég sápadt volt. A nagy kaland után visszamentünk a kempingbe ebédelni és sziesztázni, majd délután újra nekiindultunk. A legjobb az volt, hogy összebarátkoztunk egy elefánttal, ami vagy egy félórát illeget-billeget előttünk. Egy darabig a busz egyik oldalán követett minket, aztán átsétált előttünk, hogy a másik oldalon ülőknek is megmutassa magát. Láthatóan élvezte a kamerák kereszttüzét. Láttunk egy egészen ritka állatot is, a sivatagi rókát, kevés van errefelé. És a nap fénypontja még mindig hátravolt. Kellemes vacsora után kiültünk az óriási reflektorokkal megvilágított itató mellé, bár a tegnapi fiaskó után nem sok reménnyel. A legtöbben fel is adták és visszamentek a sátrakhoz, csak hárman gubbasztottunk, hátha megjön a várva várt nagyvad, az orrszarvú. Minden turista álma ugyanis, hogy meglássa a "Nagy 5" gyűjteményt, amely a leopárd, az oroszlán, az elefánt, az orrszarvú és a bivaly. Az első hármat már láttuk (igaz, a leopárdot egy kis csalással, farmon), bivaly pedig nincs erre, azt majd a Chobe nemzeti parkban kell becserkésznünk. Az orrszarvú viszont néha felbukkan itt éjszakánként, őt vártuk hát. És utazószerencsém most sem hagyott el, egyszercsak megjelent a vízparton egy gyönyörű példány. Rohantunk vissza a többiekhez, kirángattuk őket a sátrakból, ők se maradjanak le róla. Nem egy gyorsmozgású állat, fél óra alatt ha egy métert sétált, így volt időm beállítani a fényképezőgépet. Aztán egyszercsak felbukkant még egy árny a sötétben, mint kiderült, még egy rinocérosz és mintha tudták volna, hogyan kell fotogénen helyezkedni, egymással szemben állva összeakasztották a szarvukat a vízparton, és mindkettőjük árnyéka a vízen is tükröződött, fantasztikus látvány volt.
Az orrszarvú az egyik legveszélyeztetebb állatfajta. Az elmúlt 25 évben csaknem 70,000 fekete és számtalan fehér rinocéroszt mészároltak le, egy ázsiai hit miatt, miszerint szarvuk gyógyító erejű. A jemeniek potencianövelőnek használják, a tradicionális kínai gyógyászatban pedig lázcsillapításra, bár hatásfoka jóval alacsonyabb, mint az aszpiriné. Egy kg szarv 5,700 USD, így nem véletlen, hogy az orvvadászok akár életük kockáztatásával is elejtik őket. Egy darab szarv eladásával 100-300 dollárt kereshetnek, többet, mint több évnyi állattenyésztéssel. Az állatmentők több megoldáson is gondolkodnak, az elmúlt években leginkább azt próbálták meg, hogy eltávolítják a szarvat az állatokról. Ez azonban nem vált be, mert a szarv újra kinőtt, no meg egy kis csonkért is képesek voltak megölni az állatot. A nagy készleteket felhalmozó kereskedőknek meg pont az az érdekük, hogy minél kevesebb szarv legyen, nehogy értékét vessze a meglevő árujuk, így ők utasították az orvvadászokat, hogy szarvval vagy anélkül, de minden rinocéroszt öljenek le. A legjobb megoldás persze a meggyőzés lenne, de ez elég reménytelen. Ma már csak kb. 3,300 rinocérosz van, közülük láttunk mi két példányt, és egészen elszomorított a történetük. Next part of Southern Africa tour Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Dél-Afrika következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
