Mint az óviban - Chobe nemzeti park2001. december 3, hétfő Ma Maun városka mellé érkeztünk, egész napos buszozás után. A nap eseménye az volt, hogy láttunk az út mellett egy döglött szamarat, amit éppen megrohamoztak a keselyűk és a szemünk láttára vagy negyedóra alatt elpusztították. Elég borzasztó látvány volt a több tucat vérszomjas madár. Megálltunk egy szállodában internetezni, ahol találtunk egy biliárdasztalt. John és Tracy alkotott egy párost, Tom és én egy másikat, csúfosan kikaptunk. Én persze zseniálisan játszottam, de Tom mindig azt hitte, hogy a fehér golyóval vagyunk, legalábbis minden egyes lövésnél azt küldte a lukba. Ma először nem tudtam zuhanyozni. Volt ugyan mosdó, meg forró víz is, de annyi bogár és csúszómászó volt a zuhanyfülkében, hogy egyszerűen nem mertem bemenni. 2001. december 4, kedd Buszozás tovább, késő délután érkeztünk meg a Chobe nemzeti parkba, amely a Chobe folyó partján, 11,000 km2-en fekszik. Kasane városkától pár km-re, a Chobe Safari Lodge-ban szálltunk meg. Faházak, sátorhelyek, kellemes kis hely. Népszerű kemping lehet, mert több overland céget is láttam (Guerba, Truck Africa, Dragoman, stb). Felvertük a sátrakat, és elsétáltam a recepcióra internetezni. Nem egy unalmas hely, mert kb. százméteres úton láttam egy óriásgyíkot, egy csomó játszadozó majmot meg egy rakás csíkos mongúzt. Vannak helyes feliratok is, mint Vigyázat, krokodilveszély, vagy Vigyázat, vízilovak. 2001. december 5, szerda Korai ébresztő, hatkor már egy terepjárón furikáztunk a park bejárata felé. A Chobe parkba nem lehet bemenni a busszal, ezért váltottunk járművet. Jobb is így, nyitott a tér, könnyebb fotózni. És volt is mit. Alig haladtunk át a kapun, nyolc (!) játszadozó oroszlánba botlottunk.
Elképesztő szerencsénk van, hiszen az egész parkban 37 példány él. Ide-oda rakosgatták lustán a farkukat, egymáshoz dörgölőztek, megható látvány volt. Egész nap el tudtam volna gyönyörködni bennük. Mentünk tovább, újabb szívderítő látvány, baby-impalák csoportja. A kis félénk tekintetű jószágok félig a mamájuk mögé bújtak, onnan nézegettek minket nagy kíváncsi szemekkel. A háttérben egy varacskos disznómama terelgette a picinyeit, komolyan, mintha egy óvodában lettünk volna. Később egy elefántcsaládot is láttunk, ahol a felnőttek veszélyesek tudnak lenni, ha a "picinyeiket" veszélyben érzik.
Amikor túl közel merészkedtünk, most is fenyegetően lengették a füleiket, én is nógattam a sofőrt, hogy hagyja járva a motort. Találtunk még négy oroszlánt egy fa alá bújva, őket nem nagyon tudtam fényképezni. Láttunk még sütkérező krokodilokat, párducteknőst, majomcsaládokat, halászsast, jégmadarat, marabut, sok egyéb madárkát. Egyszercsak egy rémült impalacsapat bukkant fel, nem tudtuk, miért néznek mindannyian egy pontra olyan meredt tekintettel, de aztán megláttunk a fűben két óriás kígyót, egy pitont és egy kobrát.
A fiúk persze rögtön beizgultak, hátha látunk egy gyilkolást, egyfolytában erre vágynak, de szerencsére nem láttunk. Nem is tudom, hogy a füllengető elefánt vagy a sziszegő kígyó félelmetesebb-e, amikor az ember 2-3 méterre van tőlük egy nyitott jármű platóján. Lassan lejárt az időnk és izgulni kezdtem, mi lesz a bivallyal, azt az egyet nem láttuk ugyanis még a "Big 5" közül. De persze nem lehettünk ennyire pechesek. A park kijárata felé indulva egy itató mellett óriás bivalycsorda tűnt fel, kipipálhattuk hát őket is.
Délben pihenés, Internet, aztán délután hajóval indultunk neki újabb vadlesre.
Egy-két napozó krokodilon és vízilovon kívül nem sok érdekeset láttunk, talán csak a kígyónyakú madár érdemel említést, ami elég nevetséges látvány. Mivel nem vízhatlan a tollazata, a szárnyait kifeszítve szárítkozik, nagyon murisan néz ki. Gyors zuhany, aztán este 8-tól újabb szárazföldi vadles, ezúttal az éjszakai kínálatot próbáltuk meglesni. Egy óriási lámpával világította meg a vezetőnk a környező tájat, mindenféle szempár tükröződött vissza, őket közelítettük meg. Mivel elkezdett esni, elég kellemetlen volt a platón ülni, főleg, hogy én elől voltam és teljesen szembecsapott az eső. No de nem adják ingyen a kalandokat. Láttunk pár újdonságot, például többfajta baglyot, fehérfarkú menyétet és vízi antilopokat. A nagy izgalom viszont az volt, hogy egyszercsak elakadtunk a sárban és nem bírtunk kikecmeregni. Ott gubbasztottunk az esőben az erdő közepén, mindenféle neszek hallatszottak, és reménykedtünk, hogy hamarabb jön egy másik autó arra, mint egy elefántcsorda. Végre feltűnt egy másik terepjáró, ami kiszabadított minket biztonságosabb talajra, fellélegeztünk. 2001. december 6, csütörtök Ma sem alhattunk sokáig, hétkor indultunk. Colin már fél ötkor fent volt, mindig ő kel elsőnek, mert először akar a fürdőszobába érni, nehogy valaki meglássa elaludt hajjal. Ettől egy kicsit az idegeimre megy, mert amikor elkezd zörögni a sátorban, én is egyből felébredek és annyi, nem tudok újra elaludni. De ezen kívül nincs sok baj vele. Átkeltünk a Kazungula réven Zambiába. Ebben a csücsökben egyébként négy ország találkozik: Zambia, Botswana, Zimbabwe és Namíbia és itt folyik össze a Chobe és a Zambezi. Dél körül érkeztünk meg utunk végállomására, a Viktória vízeséshez, amit az útikönyv a világ hét természeti csodájának emleget (majd utána kell járnom, mi a másik hat). 1.7 km széles zuhatag, ami 90-107 méter magasról zuhog a Zambezi szurdokba.
Sátorverés után gyors kör a városba, pénzt váltani. Új ország, új valuta és könyvelő létemre már kezdek összezavarodni. Dél-Afrikában volt a rand, 1 dollár kb. 10 rand, majd jött Namíbia és a namíbiai dollár, ami a randdal egyenértékű. Namíbiában elfogadják a randot, de Dél-Afrikában nem érvényes a namíbiai dollár. Átutazva Botswanaba pula a fizetőeszköz, 1 dollár kb. 6 pula. A kis közértekben csak pulával lehetett fizetni, a maszek árusoknál dollárral is, de a turisták által látogatott kempingekben a randot is elfogadták. Most itt vagyunk Zambiában, itt kwacha van, 1 dollár kb 4,000 kwacha és a helyzet nem egyszerűsödött: van, ahol csak a kwacha jó, van, ahol a rand is, van, ahol a dollár. És még hátravan Zimbabwe meg a zimbabwei dollár, 1 amerikai dollár 300 zimbabweit ér az utcai árusoknál, viszont csak 55-öt a bankban, de lehet dollárral is fizetni. Itt a randnak és a pulának is kettős árfolyama van, a namíbiai dollár viszont egyáltalán nem játszik. Hatféle valutával a pénztárcámban folyamatos a fejszámolás, időnként beleszédülök. Van étterem, ahol a számlával együtt hozzák a számológépet. A kemping gyönyörű, viszonylag új intézmény, Zambezi Waterfront. Mivel új, türelmesnek kell lenni a személyzettel, hihetetlen lassúak, de nagyon mosolyognak. Remek pázsit, úszómedence, vízparti bár, patyolat-tiszta zuhanyzók. Ebéd után gyorsan indultunk a vízeséshez. 10 dollár a belépő a parkba, ahol a szurdok tetején kiépített kis ösvényről szebbnél szebb látvány tárult a szemünk elé. Óriási robajjal és nagy permettel zúdul le a víztömeg, nem véletlen kapta azt a nevet, hogy a "Smoke that thunders", azaz a mennydörgő füst. Ránk is jócskán jutott a vízpermetből, nem győztem dugdosni a kamerát a dzsekim alá. Láttuk a hidat is, ahonnan a világ legnagyobb bunji jumping ugrását lehet végrehajtani, 100 méter magasról. Kifotózgattuk magunkat, aztán csellengtünk a piacon. A buszt közben folyamatosan szemmel kellett tartani, nehogy bemásszanak a végtelenül szemtelen majmok, mert errefele híresek arról, hogy mindent ellopnak. Különösen imádják a csillogó kis tárgyakat. Egyszer kiszedték a buszból a slusszkulcsot, két napig dekkolt itt a csoport, mire pótolták. Este korai kelés, holnap nagy kaland vár ránk. Next part of Southern Africa tour Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Dél-Afrika következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
