Bosra és Damaszkusz

2009. szeptember 12, szombat

Magam is meglepődtem, hogy itt vagyok, hiszen idénre két nagyon-nagyon régi álom volt megszervezve: Izland és Bhután. Erre a két országra már vagy 10 éve fájt a fogam, de mivel mindkettő nagyon drága, mindig halasztgattam őket... de az elmúlt másfél év minden fejfájása után úgy voltam, hadd szóljon, és befizettem mindkettőt. Aztán a sors közbeszólt - anyu váratlan és súlyos betegsége, amivel kapcsolatban július közepén nagyon aggasztó hírek jöttek, arra vezetett, hogy mindkét utat vissza kellett mondani. De aztán szerencsére anyu vérképe és általános állapota rengeteget javult, így az én talpacskám is viszketni kezdett. Izland már "bezárt" így szeptemberre, Bhután túl messze van (minimum 3 repülőjárat) és maga az utazás is túl hosszú. 3 hétre nem merek elindulni, főleg nem egy ilyen zárt országba, ahonnan nem tudnék hipp-hopp hazaugrani, ha úgy alakul. Így hát valami olyan utat kellett szervezni, ami kis ország (hogy be tudjam járni bő egy hét alatt és ha bármi baj van, hamar kiérjek a reptérre), ahova megy az Explore (hogy a lemondott izlandi út miatt kapott kupont ki tudjam használni), ahova közvetlen és napi repülőjárat van (a gyors hazajövetel miatt) és ami szerepel a Malév menetrendjében (merthogy szeptember végén lejárnak a törzs-utas pontjaim). No meg persze ahol még nem voltam és ami nem Európa, mert oda mégsem megyek csoporttal. Ilyen ország mindössze kettő akadt, Szíria és Libanon, az előbbit választottam, de majd valamikor a másik is sorra kerül Az arab országok ugyan a kívánságlista vége felé szerepelnek, de akkor most előrehoztuk az egyiket. Anyu sem bánta, mostanában mar pár napokra hazamehet, így apu gondjaira bíztam.

A Malév járata péntek este 11-kor szállt fel otthonról és hajnali negyed 4-kor érkeztünk meg, nem egy barátságos időpontban. Gyors taxi a szállodába és reggel 10-ig alvás. Addig volt ugyanis reggeli, úgyhogy akkor lementem pár falatot enni és utána durmoltam tovább. Délután azért összeszedtem magam és irány az óváros. Mivel a fő helyeket úgyis megnézzük majd a csoporttal, nem babráltam az útikönyvvel túl sokat, inkább csak úgy hagytam elveszni magam a sikátorok között. Az óvárosban számtalan gyönyörű palota van, például az Azem Palace és egy másik régi ház, melynek kedves kis udvarán egy teknősbékát találtam, melyet azonmód meg is etettem egy kis falevéllel.

2009.szeptember 13, vasárnap

Vasárnap még volt egy szabad napom - egyrészt csak így sikerült szabadjegyet szerezni, másreszt jó is így, ugyanis az egyik világörökségi helyszín kiesik az Explore körútjából, én viszont nem szívesen végeznék félmunkát, így elmentem oda egyedül. Bosra jó két órányi buszozás a fővárostól és egy csodaszép római színházzal büszkélkedhet, ami remek állapotban maradt fent, még ma is tartanak itt előadásokat. Turista egy szál se, teljesen enyém volt a terep, így kedvemre fotózhattam.

Este végre előkerült a csoport, bár ahogy elnézem őket, nagyon nem vesztettem volna, ha mégse. A szokásosnál többen vagyunk, 22 fő, jó pár náció: új-zélandiak, ausztrálok, angolok, stb. Mar bocsánat, de muszáj leírnom - meg ennyi idő után is meglepődök, milyen csúnyák az angol nők. És nem elég, hogy természet-adta csúnyák, rettenetes frizurákkal és ruházattal még tovább is képesek rontani a hatást. Mondjuk a pasik se adoniszok.. Akivel viszont szerintem nagyon jól fogunk járni, az a helyi idegenvezető, aki talpraesett, okos és remekül beszél angolul.

2009. szeptember 14, hétfő

A városnézést a Nemzeti Múzeumban kezdtük, itt van összegyűjtve, amit majd az eredeti helyszíneken nem találunk. Ugyancsak itt található a világ első írott ABC-je, Ugaritból. Bár korábban is voltak ABC kezdemények, azok a szimbólumok egész szavakat jelöltek (hieroglifák), nem pedig betűket, mint ez a lelet.  A múzeum hangulatos kertjében levő kávéházban rendeltem egy capuccinot. Hamar kijózanodtam, hogy nem Olaszországban vagyok, ugyanis valami rettenetesen édes sűrített tejes löttyöt kaptam. Látván elborzadt arcomat, a pincérrel nem győzött érdeklődni, hogy mi a baj. Felvázoltam neki, mit szeretnék, azaz hogy szerintem mi is az a capuccino. Tejgőzölőjük nem volt, de sikerült kiegyezni egy pohár forró tejben és egy zacskó Nescaféban.

Aztán elsétáltunk az óvárosba, ahol a város fő attrakciója, az Umayyad mecset található. Ez az arab világ egyik legfontosabb mecsete és tényleg gyönyörű. Szerencsére lányok is látogathatják, bár jól be kellett bugyolálni magunkat kapucnis köpenyekbe (amit adtak a helyszínen).

Aztán megnéztünk pár régi palotát és kószáltunk a sikátorokban megbúvó piacokon. Fűszerek, magvak, máteráruk, faragott dobozkák, édességek, parfümök, megannyi egzotikus áruféleség és alkudozó, hömpölygő tömeg. Igazi ezeregy-éjszaka hangulat.


Next part of Syria
Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage


Szíria következő része
Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra