Lovagvárak, vízimalmok, római oszlopok2009. szeptember 15, kedd Reggel megrökönyödve láttam, hogy egy 40 fős légkondis busszal fogunk utazni. Ez duplán nem környezetbarát - a szükségesnél nagyobb méret és a légkondi miatt. Ez, valamint a szokásosnál nagyobb csoport és a meglehetősen kényelmes szálloda mind arra utal, hogy az Explore igencsak eltolódik a piac felsőbb szegmense felé. Gondolom, bizonyos útjaik még mindig igazi kalandtúrák (Venezuelában például nyilván még mindig csak ladikkal lehet közlekedni és függőágyban aludni), de az utak többsége egyre kényelmesebb, komfortosabb lesz. Azt hiszem, körül kell néznem majd a piacon, ha szeretnék megint amolyan igazi fapados módon utazgatni. Jó három órás buszozás után az első megállónk Krak des Chevaliers volt, egy 800 éves vár a keresztes lovagok idejéből. Várárok, vaskos tornyok, hatalmas boltíves termek, kápolna, gótikus csarnok, lőrések - volt itt minden, amit az ember egy ilyen vártól elvár. Irigykedve néztem a 60-80 cm-es falakat; itt biztos nem zavarna a szomszédoktól átszűrődő zaj. A vár egy hegytetőn fekszik, festői környezetben, sokak szerint a világ legszebb fekvésű lovagvára.
Az ebéd a közeli "Kerekasztal" étteremben volt. A tulajdonos roskadásig rakta az asztalokat a különböző előételekkel (mezze): humusz, padlizsánsaláta, joghurt, sült padlizsán, aprított petrezselyem, ezeket falatoztuk pitával. És amikor már degeszre ettük magunkat, akkor jött meg a főétel, a fokhagymás sült csirke. Isteni volt. Még jó, hogy ezután újabb két órányi buszozás következett, ahol kipiheghettük magunkat. Délután Ugarit volt a program, ahova pár perccel az elvi záróra után értünk. Még szerencse, hogy az idegenvezetőnk odatelefonált és megvártak minket - hiába, a csoportos útnak is vannak előnyei. És az is szerencse, hogy velünk volt Ahmed, az idegenvezetők gyöngye, az ő magyarázata nélkül ugyanis csak egy rakás törmeléket láttunk volna a 4000 éves város helyett - így viszont életre keltek a leomlott falak.
2009.szeptember 16, szerda Ma reggel az első megállónk Saladin volt, ami a tegnapi vár után nem volt akkora durranás, de azért elég látványos.
Majd Apameába utaztunk, az i.e. 2. században alapított római városba. A közel 2 km-es sétányán lélegzetelállítóan sorakoznak a több ezer éves oszlopok. Furcsa belegondolni, de alig 50 éve ebből semmit nem láthattak az utazók - a leomlott, összetört és növényekkel benőtt oszlopokat ugyanis csak az utóbbi évtizedekben állította fel újra egy belga régész csapat.
A szállásunk felé utazva még egy megállónk volt, Hama, ahol a 13. századból maradt fenn néhány óriási vízimalom. Ezek átmérője 20 méter, azaz az ősi faszerkezetek magassága egy 4-5 emeletes háznak felel meg. Az év bizonyos szakaszaiban még ma is működnek, kiegészítésképpen a modernebb öntözőrendszereknek.
Este aztán megérkeztünk Aleppoba, ahol megint hasra estünk, olyan jó szállodában lakunk. Frakkos hordárok, zene a liftben, plazma TV a szobákban - nem éppen egy Explore színvonal. Eddig nem vacsoráztam a csoporttal, ugyanis i) uncsik (két mondatnál többet senkivel nem tudok beszélgetni), ii) nagyon jó könyvet olvasok, iii) nem akarom késő este teletömni a hasamat, és iv) az átlagnál több alvásra van szükségem - de ma kivételt tettem. Alepponak ugyanis híres a konyhája és nem akartam semmi esélyt kihagyni, hogy ezt kipróbáljam. A szobámban levő mérleg 49.8 kg-ot mutatott, épp az 50 kg-os pszichológiai határ alatt, így megadtam magamnak az engedélyt. A közeli étterembe mentünk, ahol a helyi specialitást, a cseresznye-szószós bárány saslikot kóstoltam meg, és nem is csalódtam, szenzációs volt. Next part of Syria Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Szíria következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
